Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZABÓ ERVIN - BEBEL

2014.02.17





A hatalmas német szociáldemokrata párt egyik leghatalma-sabb egyénisége August Bebel. A német munkások, ha róla beszél-nek, csak ügy emlegetik: „a mi Bebelünk”. Mert a szó legszebb értelmében az övék ez a vasember, akit erős akarata, lángoló lelkesedése, törhetetlen hite, hatalmas tudása már évtizedekkel ezelőtt Liebknecht oldalára állított, hogy a legelső csatasorban küzdjön érettük, velük: – a szocializmusért. Az övék ez a férfiú, aki ifjú kora óta, mind mai napig  viszi a harcot pártunkért, aki jó és rossz időben egyaránt kitartott, csüggedést soha nem ismert, aki diadalról-diadalra vitte a pártot és aki ma ősz hajakkal is ugyanazzal a friss erővel, ugyanazzal az ifjúi lelkesedéssel áll az élükön, mint mikor sok évvel ezelőtt bele-vetette magát az emberiségért folyó küzdelem forró tűzkörébe.
August Bebel a mintaképe lehet az erős, az akarni tudó, erélyes férfiúnak. Valóságos vasember, akit a minden akadályt legyőző, kitartó vasakarat tett azzá, amivé lett. Egyszerű eszter-gá-lyos-legényből küzdötte fel magát s lankadatlan szorgalmával szé-les látkörű tudásra és fényes kifejező képességre tett szert, amelyek segélyével, mint a szó és toll egyaránt nagy mestere szállhatott síkra a proletariátusért. Lassalle óta ő a német párt-nak legtüzesebb, legerőteljesebb szónoka. Hatalmas tudás-nak és becsületes meg-győződésnek őszinte hangján szól a hallgatók-hoz. Nem a szívre, hanem az értelemre apellál, nem keres csillogó frázisokat, inkább szürkén, de értelmesen fejezi ki magát. És mégis, az ahogy beszél, belekap az emberek lelkébe és magával ragadja őket. Ha ez a kis, vézna ősz ember ott áll ezer és ezer ember előtt a szószéken, ha tiszta átható hangja megszólal s erőteljes kézmozdulatokkal nyomatékot ad egy-egy szavának, akkor óriássá nő a hallgatók előtt, akiknek szeme tüzet fog az ő szemeinek lángolásán, akiknek lelkét elragadja a büszke, bátor, becsületes meggyőződés minden-kit megkapó megnyilatko-zása.
S amilyen nagy Bebel, mint szónok, oly nagy mint író. Fő munkája, A nő és a szocializmus, amely már magyar nyel-ven is megjelent, legelső helyen áll agitációs irataink között. Óriási szorgalommal hordott össze ebben a művében mindent, amit a mai társadalmi rend ellen a szocializmus eszméiért harcba lehet vinni. A legnépszerűbb, legközvetlenebb hangon, tudomá-nyos higgadtsággal és mégis elragadó szenvedéllyel tárgyalja e művében nemcsak szigorúan vett témáját, hanem az egész szociális kérdést E műve német nyelven immár harmincnégy kiadást ért meg s le van fordítva a legtöbb európai nyelvre. Óriási sikere a szociáldemokrácia sikere volt, mert ezren és ezren vannak, akiket e könyv meggyőző ereje vitt pártunk lobogója alá. Bebel e mun-káján kívül számos röpiratot és füzetet írt, aminthogy különben is valósággal bámulatos munkát végez, mint szónok a német biro-dalmi gyűlésen és a pártgyűléseken s mint a pártvezetőség tagja a rengeteg sok pártteendő elvégzésével.
Bebel 1840-ben született. Atyja katona volt s Bebel kaszárnya pincéjében jött a világra. Korán elvesztette szüleit s az esztergályos mesterséget a maga emberségéből tanulta meg. Huszonegy éves korában Lipcsébe került, ahol a polgári liberális-demokratikus mozgalmak sodorták magukkal. Csakhamar azonban megismerkedett a szocialisztikus törekvésekkel s lelkes hívük lett. 1869-ben ülésezett az általános német munkás-kongresszus, ame-lyen ő elnökölt s amelyen megalakult az új szociáldemokrata munkáspárt (eisenachi programmal), amelynek ettől fogva ő és Liebknecht voltak elismert vezérei. Mikor 1870-ben kitört a német–francia háború, ők ketten voltak az egyedüliek, akik a parlament-ben tiltakozni mertek a költségek megszavazása ellen. Ehhez az akkori viszonyok között valósággal hősi bátorság kellett, de Bebel és Liebknecht nem ijedtek meg. Meg is jött csakhamar a „bünte-tés”, a hatalom kicsinyes bosszúja. Bebelt, Liebknechtet és Hepnert hűtlenségi pörbe fogták és a két előbbit 2–2 évi várfogságra ítélték. Az ostoba hatalom azt hitte, hogy Így megtöri a proletáriátus két vezérférfiát; de mennyire csalódott! Bebel a két esz-tendőt azzal töltötte, hogy tanult és dolgozott! Megtanult több idegen nyelvet s az egyetemes tudású Liebknecht vezetésével vasszorgalommal pótolta mindazt, amit addig megtanulni nem volt módjában. A hatalom azonban nem elégedett meg azzal az egy ítélettel. Még 9 hónapra ítélte Bebelt állítólagos felség-sértésért s egyúttal megfosztotta mandátumától is. A börtönben Bebel ismét csak dolgozott és tanult – itt fejezte be nagy művét, „A nő”-t –, választói pedig azzal feleltek az ítéletre, hogy 10 470 szavazattal 4240 ellen újra megválasz-tot-ták őt! Bebel összesen 57 hónapra volt elzárva, de ez soha egy percre sem csüggesztett el.
Lehetetlen ezen a szűk helyen csak megkísérlem is, vázolni mindazt, amit Bebel a pártért tett és tesz. Az ő élete, története egy darab élet a párt történetéből, annyira össze van forrva vele. Úgy, mint Liebknechtet, őt is valóságos legendás szeretettel veszik körül a német munkások, mert tudják, hogy mit tett érettük. De nemcsak a német munkások, nemcsak az egész világ küzdő prole-tárjainak szerető tisztelete veszi körül és jutalmazza – mily szép jutalom! – hanem még ellenségei is kénytelenek meghajolni hatalmas tudása, hajthatatlan, becsületes meggyőződése előtt.
Bebel mintaképe a törekvő, az akaró, a sohasem nyugvó és ezért nagyot, hatalmasat alkotó szocialistának. Vasakarat, vasszor-galom, erős hit, lángoló lelkesedés és kiapadhatatlan tudásvágy az elemei az ő csodás munkálkodásának. Vegyünk rajta példát mind-annyian ! Igyekezzünk ügy tenni, olyanok lenni, mint ő. Akaratun-kat ne ingassa meg semmi, akadá-lyoktól ne riadjunk vissza, ne féljünk, ne habozzunk, tegyünk ügy, mint ő: – tanuljunk és dolgozzunk!
Az akarat nyújtotta az erőt, a tudás az eszközt, a munka a sikert August Bebelnek, s mert akarata, tudása, munkája nem önmagát, hanem az elnyomott, szenvedő proletariátust szolgál-ta: jutalma az elnyomottak szeretete és annak a zászló-nak diadalmas hódító útja, amelyet kibontani ő is segített.
Szívünkből kívánjuk, hogy még hosszú időn át vihesse előttünk vérvörös lobogónkat, hogy példát mutasson nekünk az ősz hajú harcos: milyennek kell lenni minden szocialistának!
Forrás: Népszava Naptár, 1903