Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZABÓ ERVIN - DR. ISSKRULJEV KRSZTA

2014.02.17







Nehéz annak a szocialista elmélkedőnek vagy agitátornak a helyzete, akit elméleti megismerései és meggyőződései túlvisz-nek azokon az állapotokon és föltételeken, amelyek közvetlen és mindennapos gyakorlati tevékenysége számára lehetőségek és szükségletek gyanánt jelentkeznek.
Az egyik ország a gazdasági és társadalmi fejlődés magasabb fokán áll, mint a másik. Az előrehaladottabbnak fejlődési irányából, társadalmi és gazdasági állapotából, politikai viszonyaiból leszűrődött elmélet és ez elméletre alapított cselekvési program igaz és érvényes lehet az illető ország számára; és igaz és érvényes lehetne az elmaradott számára is, amennyiben azt tartjuk, hogy a fejlődés menete nagyjából egyforma valamennyi európai országban és így vala-mennyi eljut előbb-utóbb abba a gazdasági és társadalmi struk-túrába, amely a fejlettebbet jellemzi. De ha azt a másik, szintén helyes nézetet is valljuk, hogy társadalmi elmélet csak annyiban igaz, amennyiben gyakorlatilag megvalósítható, akkor azt kell mondanunk, hogy egy adott időpontban a fejlettebb társadalmi szervezet megismeréséből fakadt elmélet nem igaz a fejletlen társadalomban, hiszen annak viszonyai nem érettek még arra, hogy alkalmazzuk rá. Nem helyes tehát az a gyakorlati cselekvés sem, amely arra az elméletre van alapítva.
A megismerésnek és a fejlődésnek ez a kétrétegűsége éppen ma számtalan kínos önmeghasonlásnak, a kevésbé tudatosaknál és erőseknél számtalan, sokszor érthetetlennek látszó ingadozásnak, következetlenségnek, ellentmondásnak okozója. A kultúrországok egymás közt való fejlődési különbségei ma talán kisebbek, mint ötven évvel ezelőtt voltak. Ötven évvel ezelőtt kétszáz év választotta el Magyarországot Angliától, ma talán csak száz vagy ötven. De ha a különbségek nem is oly óriásiak, hogy például az angol vagy amerikai gazdaság és társadalom képét a magyaréval össze ne vethessük, az angol vagy francia demokrácia vagy munkásmozgalom elveit itt alkalmazni ne próbálhassuk: – az érintkezés is sokkal sűrűbb, gyorsabb, biztosabb, s mindarról, amit azoknak a fejlettebb társadalmaknak képén a szocialista kritika kivetnivalót talál, mindarról, amit az elméletekből a politikai és gazdasági mozgalom eredményei tévesnek, célszerűtlennek vagy akárcsak kevésbé értékesnek és jelentékenynek mutatnak ki, sokkal gyorsabban, közvetlenebbül és meggyőzőbben szerzünk tudomást, mint azelőtt. A kultúrországok fejlődé-sének összevetése azt a megismerést eredményezi például, hogy Magyarországnak a demokratikus átalakulás ugyanaz útját kell megtennie, mint tegyük, Anglia tette volt; a munkás-osztály társadalmi eszményévé válik hát a demokrácia és gyakorlati cselekvési programjává érette való harca, amely-nek szervezett vivője a szociáldemokrata párt. Ugyanak-kor azonban a kifejlett angol vagy francia demokrácia szemléle-te annak a munkásosztály szempontjából való lényeges és mélyreható hiányosságait tárja föl, és ezzel a demokrácia mai főeszközének, például a parlamentnek értékét, fontosságát, jelentőségét lejjebb szállítja, vagy éppen teljesen illuzórikusnak tünteti föl.
Innen származnak a szocialisták körében ma oly gyakori kétségek és az akaraterő és cselekvés gyakori megbénulásai. Íme egy elmaradt ország, amelynek a gazdasági fejlődés nagyjából mindenütt való egyformasága kényszerűleg kiszabja a demokrácia útját, harcosai számára tehát a demokráciáért való harcot; és ugyane harcosok akkor, amikor – hogy az ezer ellenséggel és akadállyal megküzdhessenek – hitükben erőseknek, bízóknak és reményteljeseknek kell lenniök, maguk előtt látják a másik, fejlettebb országot, a megvalósított ideállal – és ez ideál ragyogónak kívánt köntöse szaggatott, foltos, rongyos. Mi az igazság és merre az út?
Isskruljev Krszta a legegészségesebb, a legéletvidámabb, a legtevékenyebb ember volt, akit valaha ismertem, akit temperamentuma mindig a legvégső remények és a legszélső megoldások felé vitt. De egyúttal használni, közvetlenül segíteni akart, számolni igyekezett a valósággal és a gyakorlati lehetőségekkel. Ezért vett részt a lelke legmélyén mindig anarchista évekig a szociáldemokrata mozgalomban. És amikor temperamentuma kivetette onnan és az anarchizmus gyakorlati meddősége ki nem elégítette, adta magát a szindikalizmusra, amelynek elméletében a demokrácia elleni ellenszenve a gyakorlati tevékenység vágyával találkozott. Sajnos, a magyar viszonyok a szindikalizmusra éppoly kevéssé érettek, mint az anarchiára, és így Isskruljev Krszta elmélete és gyakorlata sohasem juthatott a harmonikus egyezés olyan állapotába, hogy tartósat alkothatott és önmagával megelégedett lehetett volna. De fáradhatatlan volt és sohasem csüggedt. A magyar munkásmozgalom krónikája, a budapesti rendőrség jelentése, a Forradalmi szocialisták cím alatt 1910 óta alig számolhat be egyetlen eseményről vagy akcióról, amelynek forrása nem Isskruljev Krszta lett volna. Alig volt harminchárom éves.
És szerb parasztoknak ez az elpusztíthatatlan életerejűnek látszó gyermeke 1913 tavaszán hirtelen összeroppant. Tüdő- és gégetuberkulózis támadta meg. Egy évig verekedett a halállal, míg végül ez év április elején a szép olasz tenger partján, Nerviben, ő is alulmaradt.
A magyar forradalmi szocialisták mindig emlékezni fognak rá. És a magyar demokráciát kritizálván gondolni fognak arra, hogy amit a minap a klerikális és antiszemita Görcsöni Dénes halála alkalmából állapított meg Zigány Zoltán, az anarchista és antiburzsoá Isskruljev Krszta esetére is áll: a magyar polgári osztály reprezentatív szerve, a székesfőváros tanácsa őt is nemcsak megtűrte tanári állásában, hanem liberális és humánus viselkedésével lehetővé tette, hogy az egy esztendeig haldokló nem valahol a kormos és füstös Angyalföldön, hanem Olaszország kék ege alatt élje le fiatal élete fogyó napjait.

Forrás: Dr. Isskruljev Krszta. In: Huszadik Század, 1914