Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZABÓ ERVIN - OWEN RÓBERT

2014.02.17



Owen (olv. Oen) Róbert 1771. május 14-én Newtown városában, Angolországban született, ahol atyja szatócs volt. Róbert hét testvére közül a legfiatalabb volt. Öt éves korában került iskolába és oly szorgalmasan tanult, hogy hét éves
korában már a fiatalabb tanítvá-nyok oktatásánál segédkezett. Sza-bad idejében a keze ügyébe  eső könyveket mohón olvasta.   Kilenc-éves korában már megtanulván mindazt, amit a newtoni iskolában tanulhatott, egy odavaló szatócshoz került inasként. 1785-ben Londonba ment, mely városnak titokzatos nagysága erős vonzóerővel volt reá. Sikerült is neki ott kereskedő-segédi állást találnia évi 25 font (600 korona) fizetés, szabad lakás és ellátás, tehát eléggé előnyös föltételek mellett (tekintve, hogy ö akkor még csak 14 éves fiú volt.) Bár sokkal több dolga volt, de a késő esti óráktól gyakran a reggeli szürkületig a köny-veket böngészte. Ezen üzletben nem maradt sokáig és midőn Manchesterben jobb állás kínálkozott, ezt annyival szivesebben fogadta el, mivel az itt űzött gyapotgyártásnak óriási föllendülése figyelmét fölkelteni kezdette.
Hatalmas idő volt az akkori. Angolországban óriási társadalmi forradalom folyt, míg a szomszédos Franciaországban a politikai forradalmak legnagyobbika volt készülőben és vetette sötét árnyait előre. A gőzgép, a gyapotszövőgép a régi termelési módot teljesen fölforgatta; a kistermelést halálra ítélte; a kispolgári korlátok között szabályozott kézművesség talaját vesztette és a társadalmat belehajtotta a fékeveszett szabadverseny óceánjába, a mindnyájá-nak valamennyi ellen való háborújába, melyben buzogányok, bárdok és pallosok helyett géptengelyeket mozgattak őrületes erő-vel és mely harcban a küzdelembe fegyvertelenül lépő épp oly elkerülhetetlenül tiportatik el, mint négyszáz évvel azelőtt eltiporták a mezítelen parasztokat a vértezett lovagok.
Owen rémülettel látta ezen iszonyatosságokat, de észrevet-te egyszersmind, hogy a nagyipar a termelést óriási mérték-ben fokozza. Az előnyök szemmel láthatók voltak, a hátrányok nem-különben. Azonban szükségesek voltak-e ezen hátrányok? Nem lehetett volna az előnyöket a társadalomnak biztosítani, úgy hogy a hátrányok kikerültessenek ?
Szorgalmasan tanulmányozta a legfontosabb iparágat, a gyapotgyártást és csakhamar behatolt annak titkaiba. 24 éves korá-ban megalapította a Charlton Twist Company nevű fonógyárat Alig hogy gazdasági helyzete megváltozott és maga is gazdag kapitalistává lett: egész vagyonát azon átalakításra szánta, mellyel a munkás-osztály fölszabadítását vélte keresztülvihetőnek.
Így született meg Owen híres rendszere. Ezen nagyvállal-kozó az összes pénzét a gyárában alkalmazott munkások kis világára szórta. A szervezés, a szövetkezés, a kölcsönös segély minden apró praktikus eszközét megragadta és gyakorolta. Mintegy varázs-ütésre emelkedtek telepén az árucsarnokok, melyekben tisztán hasz-nos cikkeket volt szabad árusítani, még pedig oly árakon, melyeket a legkisebb haszonnal megelégedő üzérkedő sem nevez-hetett másnak, mint nevetségesen olcsóknak. A gyárában alkalma-zott munkások, mint a többi hasonló körülmények között dolgozók, kezdetben iszákosak voltak, nyers, állatias, reménytelen életet foly-tattak. Owen a nagy lelkiismeretű emberek akaraterejével fordult az iszákosság nyavalyája ellen és elérte azt, hogy kis városába, mely az emberi természetnek a megrögzött rossz szokások alól való felszabadítására volt szentelve, többé bort és egyéb szeszes italt be nem hoztak.
Megértette továbbá, hogy az élet problémája szorosan össze van nőve az iskola és a jólét kérdésével.
El akarta tehát érni, hogy a gyermekek erőszak nélkül és a konvencionális hazugságok elkerülésével neveltessenek. Szigorúan megtiltotta, hogy a gyermekeket fenyítsék. Oly iskolákat létesített, melyekben a gyermekeket saját utasításai szerint kiváló tanerők tizenkét éves korukig oktatták és nevelték.
Terve tehát az volt, hogy a felnőtteket megjavítsa, a gyerme-keket pedig nevelje és jobb életre képezze ki. E mellett célja nem a mintagyár, hanem kis keretben a mintatársadalom létesítése volt. A gyárvállalat Owennek társadalmi kísérleti földül szolgált; kis társadalmával a nagy társadalmat akarta meggyőzni szociális reformeszméi helyességéről és keresztülvihetőségéről.
1812-től kezdve szociális rendszerét, mellyel New-Lanark-ban kiváló sikereket ért el, nyilvánosan propagálni kezdte. Rendszerének alapgondolata a következő volt. Az ember a körül-mények terméke. A nyomor és a bűn tisztán a természetellenes társadalmi viszonyok következménye. Minden embernek joga van a jóléthez, valamint szellemi és testi képességeinek lehető leg-nagyobb kifejlesztéséhez. Társadalmi szükségesség tehát, hegy az összes gyermekek lehetőleg a legtökéletesebb nevelésben részesül-jenek és hogy a mai osztályuralom eltűnjék. Evégből a földet a társadalom tulajdonává kell tenni és a bérmunka helyébe a szövet-kezeti termelést léptetni.
1817-ben nyilvános gyűléseken kijelentette, hogy a vallás minden romlás és tudatlanság gyökere.
New-Lanark, melyet 30 évig vezetett, az ott dolgozó 3000 munkás javára és üdvére vált. Azonban az Amerikai Egyesült Államokban általa létesített kolónia, melynek a New-Harmony (Új Összhang) nevét adta, nem tudott sikert felmutatni és e vállal-kozása, dacára annak, hogy egész tetemes vagyonát erre, valamint az 1832-ben alapított cserebankra fordította, balul végződött.
Két évtizednél tovább működött ezután mint agitátor Angol-országban és Amerikában, szóval és írással óriási tevékenységet fejtvén ki.
Maradandó eredményeket ért el a gyári törvényhozás behoza-tala, a munkaidő megrövidítése, az iskolaoktatás reformja és a fogyasztási szövetkezetek alapítása érdekében folytatott agitációjával.
Míg csak kisebb reformokat és kisebb keretben létesített, míg csak ezekért lelkesedett és ezekkel ért el sikereket, fejedelmek és miniszterek, a világ hatalmasai elismerése és hízelgő biztatása kísérte tevékenységét.
Midőn azonban belátta, hogy csak igen szerény eredményt érhet el, ha csak néhány száz, legjobb esetben néhány ezer mun-kás sorsán kivan javítani, és midőn a társadalomnak nagyban való átalakítására törekedett, midőn a nagybirtok, a kapitalizmus alapját támadta meg, eddigi bámulói és tisztelői elfordultak tőle. Mindenkitől elhagyatva halt meg 1858 november 17-én Newtown-ban, szülőhelyén, 86 és 1/2 éves korában.
Utolsó szavai – írja fia – ezek voltak: Relief has come. (Megjött a megváltás!)
„Megjött a megváltás!” Vallási értelemben nem használhatta a vallás ezen elvi, tántoríthatlan ellenese ezen szavakat; kétségtelen, hogy azon eszme, mely életében eltöltötte, halálában is uralkodott rajta és prófétaszerűleg láttatta vele azon időt, midőn a természet-ellenes, erkölcstelen osztályuralom és a tömegbutítás világa romba-dől és a felszabadított emberiség örömrivalgva kiáltja: Elérkezett a megváltás!

Megjelent: Népszava Naptár, 1904.