Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZABÓ ERVIN - PJOTR LAVROV

2014.02.17



 



Pjotr Lavrov 1823. június 2-án született Melechovo orosz falu-ban, tüzértiszt lett és tanár a szent-pétervári tüzérfőis-ko-lá-ban. Tudományos munkálkodása szemet szúrt a cári kormány-nak, amiért 1866-ban száműzték. Ebben az időben írta Történe-ti leve-leit, amelyek óriási hatással voltak az ifjúságra. Az 1870-ik évben, megszökött Oroszországból, s ettől kezdve élete végéig külföldön élt, s kiváló szerepet játszott a nemzetközi és az orosz forradalmi mozgalomban. 1900. február 6-án halt meg; az egész szocialista világ részvéte kísérte sírjába. Lavrov nevezetessége nemcsak az, hogy ő az első orosz tudományos bölcsész; mint egy eredeti és elsősorban a művelt osztály szerepére való tekintet-től vezérelt történetbölcselet alkotója érdemel kiváló figyelmet. Lavrov szemében a történet „a kritikai gondolkodás által teremtett kultúra.” Az egyén, mint a gondolkodó alany, játssza az emberiség történeti fejlődésében a döntő szerepet. Nem mintha az egyén független volna a környezettől. Az egyén a természeti, társadalmi és történeti környezet terméke. De az egyén egyúttal teremtő lény, új társadalmi formáknak terem-tő-je, amelyeknek megvalósítására törekszik, lerontván azon társa-dal-mi formákat, amelyeket a kritikus szellem alkalmatlanoknak ítél, hogy az új szükség-leteknek és az új társadalmi erőknek megfeleljenek. De az elszigetelt egyén nem tehet semmit. Hogy cselekvése eredményes legyen, „társadalmi hatalommá” kell lennie. Ez pedig csak akképp lesz, hogy a mun-kás és szenvedő tömegekkel szövetkezik. A régi civilizá-ciók-nak el kellett pusz-tul--niok, mert a művelt kisebbsé-gük el volt szigetelve, mert a néptömegek a fennálló rend megmara-dá-sá-val nem törődtek, mert nem ismerték szellemét, fontosságát. Hogy a magasabb civilizáció biztonság-ban legyen, veszély ne fenyegesse, kell, hogy a nagy néptömegek támogassák, hogy érdekükben álljon fennállása. Ennek egyedüli módja pedig az, hogy a civilizáció, a műveltség a néppel közöltessék és a nép megértse. Ha ez nem sikerül, a civilizáció a legnagyobb veszedelemben forog, az első szél elfújja, egy háború, egy nagyratörő hadvezér, egy ügyes dema-góg ledöntheti. Ezért kell minden magasabb civilizációnak őszintén demokratikusnak lennie. A civilizációt a népbe vinni, vele közölni, megértetni, megszerettetni – a mű-velt osztály fela-da-ta.1Ők képviselik azt a kritikus szelle-met, amely fölis-mer-vén a régi társadalmi formák elégtelen-ségét, hiányosságát, igazság-ta-lan-ságát, a tudomány segítségé-vel felismert alkalma-sabb társadalmi formákat igyekszik az avultak helyébe tenni. Ez a haladás és a haladás nyomán kél a civilizáció. A mai társadalmi formák útjában állnak a haladásnak, mert nem enge-dik, hogy az összes emberiség közreműködjön benne. Mivel pedig ez (a fent kifejtett okokból) föltétele a civi-lizációnak, minden-kinek, aki a civilizációért aggódik, küzdenie kell a mai társa-dalmi for-mák megváltoztatásáért, olyan társadalmi formá-kért, ame-lyek az összes emberiség általános, együttes fejlődését lehetővé te-szik. Ez az állapot a szocializ-mus-sal következik be. A szocializ-mus az általános összműkö-dés az általános fejlődés érde-kében. A szellemileg és erkölcsi-leg kifejlett embernek csak egy élvezete lehetséges: harc az egyéni és társadalmi haladásért. A haladás vá-gya kötelességet ró ránk: azt, hogy minden erőnket a szocia-lis-ta mozgalomnak, a társadalomnak szenteljük és ma-gunk meg-e-légedjünk annyival, amennyi az élethez és a fejlő-dés-hez szük-séges. A szocialistának kötelessége szükség-le-teit korlá-toz-ni. Csak így szentelheti majd erejének lehető legnagyobb részét a-zon magasabb szükséglet-nek, hogy társa-dal-mi munkát végez-zen.
   
1 A művelt osztályhoz nem számítja Lavrov azokat, akik bár sokat tanultak és megismerték a civilizáció minden zege-zugát, nem látják kritikus szemmel a fennálló rend hiányait; viszont műveltnek tekinti a munkást is, ha kritikus szellemmel bír. Ez tehát szintén hivatott harcosa a civilizációnak.

Forrás: Népszava Naptár, 1902.