Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varga László Anarchista lap Magyarországon

2014.03.01

Varga László
Anarchista lap Magyarországon

            80 évvel ezelőtt, február 8-án látott napvilágot elsőként a Vas vármegyei Bögötén szerkesztett, Szombathelyen nyomtatott és kiadott újság, a Társadalmi Forradalom. Alcíme szerint A forradalmi szocializmus lapja kívánt lenni, önhelyét tehát a munkásmozgalmi sajtó baloldalán határozta meg. Az irányzat elnevezését, amely emlékeztet az oroszországi eszer pártéra, használta az MSZDP belső ellenzéke is, korábban pedig, 1883–1884-ben a Szalai András cipészmunkás vezette baloldali radikális mozgalom tagjai vallották magukat forradalmi szocialistáknak.

            Batthyány Ervin gróf, aki a Társadalmi Forradalmat alapította, arisztokrata születése ellenére, szociáldemokrata nevelője hatására kezdett foglalkozni a szociális gondolattal. Nyelvtudása lehetővé tette, hogy tájékozódjon a korabeli szocialista mozgalom irodalmában, megismerkedjen a társadalmi problémák megoldására kidolgozott különféle elméletekkel. Az 1877-es születésű mágnás már 1901-ben gondnokság alá került, mert – talán Tolsztoj hatására – bögötei birtokán reformiskolát (értsd: korszerű iskolát) kívánt létesíteni a falusi gyerekek számára. Foglalkozott több ezer holdas birtoka felosztásának gondolatával is. Szorult helyzetéből 1903-ban Szabó Ervin segítségével vágta ki magát: fordítások, társadalomtudományi tárgyú dolgozatok megírása után visszanyerte cselekvési szabadságát, a birtokai jövedelmével való rendelkezés jogát.

Tervei közül országos vihart kavarva 1905-ben megvalósult a bögötei iskola, 1906-ban megjelent a Testvériség című szociáldemokrata lap Szombathelyen, s támogatásával jelent meg a földmunkások Világszabadság című újságja is. Ezekben a vállalkozásokban a szociáldemokrata pártvezetőség ellenzékével működött együtt, akik nem akarták a pártszakadásig, illetve kizáratásukig fokozni szembenállásukat, s az anarchista gróf nézeteivel sem voltak teljes mértékben szolidárisak. Az együttműködés épp ezért egyre gyengült, útjaik fokozatosan elváltak. A Társadalmi Forradalom megjelenése egyszerre volt – Szalai András és a századvégi Schmitt Jenő Henrik-féle ideális anarchisták után – a magyarországi anarchista mozgalom harmadik zászlóbontása és a szociáldemokrata munkásmozgalomtó történő elhatárolódás, elszigetelődés, majd szembenállás.

Az anarchizmus eszméi sokrétűek és szerteágazók, de abban megegyeznek, hogy a kizsákmányoltak és alávetettek felszabadítását nem csupán a termelőeszközök köztulajdonba vételét megvalósító forradalom győzelmétől várják, hanem szükségesnek tartják mindenfajta uralmi szervezet megszüntetését is. Így ellenzik a politizáló munkáspártok működését, a proletárdiktatúrát, elleneznek mindenféle demokráciát. A valódi vagy fiktív többség uralma a kisebbség felett az ő szemükben épp oly kárhoztatandó, mint a legvadabb királyi-cári-diktátori önkényuralom, sőt: ezeknél veszélyesebb, mert a demokrácia a munkástömegeket megtévesztve a szabadság látszatát keltheti.

Az anarchizmus eszméinek ismertetésére és rendszerezésére Bozóki András vállalkozott a Magyar Politikatudományi Társaság 1986-os Évkönyvében, ugyanitt közölt tanulmányt Sükösd Miklós, a magyarországi anarchisták történetéről. Itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy a Társadalmi Forradalom ideológiájának középponti eleme az állam- és politikaellenesség, a vallásellenesség, az antimilitarizmus volt, harci módszerül a munkásoknak a közvetlen cselekvést (ami nem azonos a merényletekkel!) ajánlották.

Mit jelent például az említett közvetlen cselekvés, a hamisan hirdetett „action directe”?

Mint a Társadalmi Forradalom címlapján olvasható, a szerkesztők is az Internacionálé szervezeti szabályzatának azt a Marx által már elítélt francia változatát vették át, amely a politikai mozgalmat eszközként nem említi a munkásság gazdasági felszabadításáért folytatott harc célja mellett. Ezt a hibás változatot tették magukévá a múlt század anarchistái, majd a századforduló anarchoszindikalistái is.

Az említett irányzatok nem fogadták el a tömeg és az élcsapat, a vezetők és a vezetettek, a cél és az eszközök kettősségét a munkásmozgalomban. A politikai küzdelem, a hatalomért küzdő párttal együtt feltételezte a pártapparátust, pártvezetőket, a győzelem után a párturalmat. Ezt az autoriternek nevezett szocializmust, az MSZDP választójogi harcát a Társadalmi Forradalom is elutasította, „hogy ezzel szemben a közvetlen gazdasági és társadalmi cselekvés, a sztrájkok és bojkottok, az általános sztrájk és az antimilitarista propaganda szükségét hirdesse.” Egyszóval „a Társadalmi Forradalom képessé akarta tenni a munkásokat arra, hogy saját akaratukból, a saját erejükkel megdöntsék ezt a mai, társadalomnak nevezett uralmi rendszert, és saját magukból megalkossák az új, szabad és boldog társadalmat…”

A közvetlen cselekvés lényegét nem a felsorolt harci módszerek jelentik, hanem azok megvalósításának módja. Mint a lapban megjelent cikksorozatában Yvetot írta. „A közvetlen cselekvést … az érdekeltek maguk alkalmazzák, hogy eredményeket küzdjenek ki. Az eredmények csak akkor hatásosak, mindig tartósabban, ha nem közvetítők, képviselők, hivatalnokok stb., hanem a munkások maguk vívják ki.”

Kik voltak a Társadalmi Forradalom szerkesztői, cikkírói, munkatársai?

Batthyány Ervinen kívül a legismertebb közülük Szabó Ervin, aki ugyan inkább a háttérből támogatta, de 1909-ben először e lapnak adta közlésre nagy jelentőségű tanulmányát Bakunin, Marx és az Internacionálé címmel. Dolgozott a lapba Szabó Ervin körének több tagja, így Mérő Gyula, dr. Isskruljev Krsta, Hanesz Sándor, Bellés Ignác, a nagyváradi Végh Dezső, sőt az Élet és Irodalom 1986. évi őszi számaiban sokat emlegetett Szittya Emil. Eleinte Batthyány Ervin bögötei tiszttartója, a Fővárosi Állatkert későbbi igazgatója, Nádler Herbert is dolgozott a Társadalmi Forradalomba.

Neves külföldi szerzőktől közöltek írásokat: Pjotr Kropotkin, Jean Grave, Georges Yvetot, Emile Pouget, Enrico Malatesta, a korabeli anarchista és anarchoszindikalista ideológusok legnagyobbjai.

A cikkírók egy része a lap olvasói közül került ki: nevükkel előbb a szerkesztői üzenetekben, majd a szerzők között találkozunk. Pincérek, könyvkötők, kőművesek agrárproletárok olvassák a lapot, a cikkeket pedig kis kávémérésekben, különféle asztaltársaságok neve alatt (Hervé, Sokrates, Giordano Bruno) beszélik meg. Tőlük származik az újság híranyagának egy része, amelyet, akár bel-, akár külföldi eseményről van szó, az említett anarchista és anarchoszindikalista nézetek alátámasztásaként közölnek.

Miután Batthyány 1908. július 1-jétől megszüntette a támogatását, a lap igen nehéz helyzetbe került. A Budapesti Anarchista Csoport és a később szerveződött Szindikalista Propaganda Csoport nagy erőfeszítésekkel próbálta szélesíteni az előfizetők és a támogatók körét. Így, amikor a Földmívelő című újság megszűnt, egykori olvasói számára ajánlkozik a Társadalmi Forradalom, de a munkásság köréből is igyekszik tábort szervezni, különösen akkor, ha a pártvezetőség és az egyes szakmák, kerületek, vagy az ifjúmunkások közti ellentétről értesülnek.

Mindennek ellenére a Batthyány örökébe lépett Krausz Károly 1911. november 9-én mégis kénytelen olvasóival tudatni, „hogy ezzel a számmal a Társadalmi Forradalom, mint anarkista lap megszűnt. Az oka nagyon egyszerű: az, hogy nincsenek anarkisták Magyarországon.” Az asztaltársaságok ugyan tovább működtek, a lap vezéreszméi és szindikalista támogatói 1917–18 háborúellenes mozgalmaiban majd feltűnnek újra. Maga a Társadalmi Forradalom a Tanácsköztársaság idején éled fel Krausz Károly szerkesztésében 7 szám erejéig.

A magyarországi anarchisták lapja 5 évfolyamával, 94 megjelent számával, melyek terjedelme 12-8-4 oldal volt, nem tartozik a sajtókuriózumok, az egy-két számot megért lapalapítási kísérletek közé. Az irányzat, amelyet képviselt, illetve inkább: propagált, a szocialista mozgalom jelentős áramlata volt, s a világ más tájain ma sem utalható a múzeumi furcsaságok körébe. A közvetlen cselekvés gondolata és a munkás-önigazgatás elve, az antimilitarizmus és a békemozgalom, az uralomellenesség és bürokratikus-adminisztratív hatalomgyakorlás elleni erőfeszítések nem állnak távol egymástól.

A lapban olvasható elméletek eredeti formájukban aligha tekinthetők aktuálisnak, azonban nemcsak a múlt, hanem a jelen társadalmi problémáinak megértéséhez segíthetnek, a megszokottól eltérő, mégis osztályharcos szemléletű újság épp úgy szélesítheti a mai érdeklődő látókörét, mint a korabeli munkásokét szélesítette az ortodox szociáldemokrácia fogalomkörén túlmutató célok és eszközök megvillantásával.

Forrás: http://www.vargapapi.hu/Cikkek/anarchizmus/anarchista_lap.html