Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CHINA MIÉVILLE - 50 SCI-FI ÉS FANTASY MŰ, AMELYET MINDEN SZOCIALISTÁNAK ISMERNIE KÉNE

2016.12.01

 

 

 

 

 

Amikor szocialistává váltam, épp szociológiát és filozófiát tanultam akadémiai szinten. Megtapasztaltam valamit, ami számos (habár biztosan nem az összes) mese közös vonásának tűnik az előtt, aki ezeket a világokat kutatja: a fiction iránti érdeklődés hirtelen elvesztését.


Az elmúlt időben csak non-fiction munkákat olvastam, és felfedeztem valami hiányt. Az újbóli fiction-olvasás nagy hatással volt rám, stimulálta az agyam azon részeit, amelyek többnyire szunnyadtak (vagy egyszerűen filmeken és TV show-kon kívül nem tapasztaltak meg semmit). Érzem, felbukva belőlük visszanyertem az erőmet, és felkészültebbnek érzem magamat, hogy e kérdésekkel mint szocialista (és mint  szociológus és filozófus) foglalkozzam.


Ez nem a „legjobb” fantasy-k vagy sci-fi-k listája. Rengeteg nagyszerű munka létezik, amelyek nincsenek rajta a listán. Az itt következők nem csupán minőségük miatt kerültek kiválasztásra – hogy melyik a legjobb, az változó -, hanem (szándékosan vagy sem) beágyazott politikai tartalmuk miatt, amelyek érdekesek lehetnek szocialisták számára is. Természetesen más munkákat – ugyanazoktól vagy más íróktól – is lehetett volna választani: az egyet nem értést és az alternatív javaslatokat szívesen fogadjuk. Én magam is óráról órára változtatom saját ilyen irányú nézeteimet.

 

 

Iain M. Banks: Fegyver a kézben  (1990)

Szocialista Sci-fi a szűkösség-utáni társadalomról. A kultúra narratívájában és politikai fogalmaiban egészében mindössze "javacskákká" fejlődik vissza, de a kultúrák közötti bűntudat és manipuláció következtében a történet sokkal többé válik, mint egy egyszerű utópia.


Edward Bellamy: Visszapillantás 2000-böl az 1887 . évbe  (1888)

Egy nagyhatású, de inkább bürokratikus egalitárius/naiv kommunista utópia. Nagyon jól bánik a „modern” (19. századi) főhős megdöbbenésével egy olyan világban, amelyet nem ő segített létrehozni (lásd Bogdanov).  

 

Alexander Bogdanov: Vörös Csillag (1908)

Ez a bolsevik sci-fi egy forradalmárt küld a Marsra, hogy meghonosítsa ott a szocializmust. A könyvet (némi igazsággal) azzal kritizálták, hogy proto-sztálinista, de összességében ez rágalom. Jól szembesít azzal a problémával, amikor valaki megpróbál alkalmazkodni egy olyan társadalomhoz, amelynek létrehozásában ő maga nem segédkezett (lásd Bellamy).

 

Emma Bull & Steven Brust: Szabadság és szükségszerüség  (1997)

Bull egy balliberális és Brust egy trockista fantasy író. A Szabadság és szükségszerüsség a chartistákkal és osztálynyugtalansággal teli 19. században veszi kezdetét. Úgy lehetne jellemezni, mint „az első marxista steampunkot” vagy „egy ifjú hegeliánusoknak szánt fantasyt”.

 

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita (1938; ford. 1967)

Ez a bámulatba ejtő fantasy a ’30-as évek Moszkvájában veszi kezdetét, s szerepelteteti az Ördögöt, Pontius Pilátust, az Örök Zsidót, egy nagyon éles szatírája és kritikája a sztálinista Oroszországnak, ami hihetetlen, hogy képes volt átjutni a cenzorokon. Egészen briliáns.
 

Katherine Burdekin (aka Murray Constantine): Swasztika éj v. Horogkereszt éj(1937) Egy kitűnő példa a sci-fi-n belüli „Hitler győzött” al-műfajra. Szokatlan benne, hogy a Left Book Club adta ki, és még akkor írták, amikor Hitler hatalmon volt, így a náci jövőtől való félelem közvetlen volt.

 

Octavia Butler: Túlélö (1978) Afroamerikai szerző, akit a mainstream évekkel azután fedezett fel magának, amikorra a sci-fi területén már korábban elismerték kortársai. A Vértestvérek volt a legnyíltabb politikai regénye, Patternist series – Mintaszerkesztő pedig a legnépszerűbb. A Túlélő  kitűnően keveri a sci-fi műfajt a kolonializmus és a rasszizmus kérdéseivel.
 

Julio Cortázar: Az elfoglalt ház (1963)

Egy rémisztő elbeszélés aláássa a házról, mint szentségről és menedékről alkotott fogalmainkat. Szövevényes pusztítása a közösségi/privát és belül/kívül közötti burzsoá szembeállításoknak.

 

Philip K Dick: Kamera által homályosan (1977)

Minden könyve közül szinte a legjobb. Hasonlóan azokhoz, ez is identitással, hatalommal és árulással foglalkozik, itt sokkal direktebben rögzíti a társadalmi struktúrákat, mint más egyéb munkáiban (Visszafelé világ-ban és Az ember a fellegvár-ban). Hihetetlenül megindító.

 

 

Thomas Disch: A pap (1994)

Az antiklerikalizmus egészen kegyetlen darabja. A GBH dark fantasy egyik alkotása a katolikus egyház ellen (többek között a pápának dedikálva…)

Gordon Eklund: Minden időben lehetséges (1974)
Tanulmány alternatív világokról, magában foglalva feltételezett baloldali mozgalmak vizsgálatát az alternatív USA-ban.

Marx Ernst: A kedvesség hete, vagy Egy hét kedvesség (1934)
Döntően szürrealista kollázs regény. Az olvasó részt vehet egy képsorozat dekódolásában. Detektívtörténet előkelő divatmagazinból vett szereplőkkel, amely kevés halállal és sok kalanddal foglalkozik.

Claude Farrère: Haszontalan kezek (1920)

Szociáldarwinizmus és a „búcsú a munkásosztálytól” érvelés keverékének prototípusa. A „haszontalan kezek” – a munkások – lázadása szánalmasnak tűnik fel a kérlelhetetlen technológia előtt. Egy hideg, reakciós, érdekfeszítő könyv.

 

Anatole France: A fehér kő (1905)

Részben egyfajta cáfolata a rasszista, korunk „sárga veszedelem” lázára – egy könyv a „fehér veszedelemről”, és a szocializmus felemelkedéséről. Szintén érdekes Az angyalok lázadása, amely a mára elkoptatott szocialista témával foglalkozik, miszerint Lucifernek igaza van, mikor a despota Isten ellen fellázad.

 

Jane Gaskell: Fura gonosz (1957)

Akkor íródott, amikor Gaskell 14 éves volt, így magán viseli ennek minden hibáját. Mégis rendkívüli.  Egy kegyetlen tündérmese, amely terhes szexualitástól, Toma Paine-ről és Marxról való elmélkedésektől, forradalmi felfordulástól, amit rokonszenvesen, de érzelemmentesen festett le; plusz a regényirodalom legnyugtalanítóbb rosszfiújától." 

 

Mary Gentle - Patkányok és vízköpők (1990)

 A történet olyan városban játszódik, amely aláássa a legtöbb fantasy „feudalista romantikáját”. A nem szokványos női főszereplő kalandokon megy keresztül  komplett városképpel,  osztályharccal, korrupcióval és faji elnyomással.

 

Charlotte Perkins Gilman— A sárga tapéta (1892)

Hatalmas munkája ennek a radikális gondolkodónak. Rémisztő elbeszélés, amely megmutatja, hogy a kegyetlen nemi elnyomás épp olyan könnyen formálója a „szerető” kapcsolatoknak, mint az nyilvánvalóan abúzív párkapcsolatokban. Lásd továbbá az ő feminista/szocialisztikus utópiáit, a "Moving the Mountain" (Eltolni a hegyet), (1911) és a Herland-et (1914).

 

Lisa Goldstein: Az álomévek (1985)

Időutazás történik az 1920-as évek, a szürrealista mozgalom időszaka alatti és az 1968-as felkelés alatti Párizs között. Egy népszerű és fantasztikus módot használ a  szersző , hogy megvizsgálja a szürrealizmus, mint kiváltképpen fantasztikus módszer és a forradalmi mozgalmak közti viszonyt (még ha homályosan is képzeli el azt).

 

 

 

 

Stefan Grabiński: A sötét birodalom (1918–22;)

A lengyel író briliáns horrorja. A lengyelországi modernizálódó indusztrializmus szimbólumaiban szokatlanul helyezkedik el a titokzatosság és a rémület: vonatok, elektromosság, stb. A mindennapok instabilitásának ez a tudatossága különbözteti meg őt a hagyományos, „nosztalgikus” kísértethistória-íróktól.

 

George Griffth: A forradalom angyala  (1893)

Meglehetősen idejétmúlt, de szokatlan benne, hogy hősei forradalmi terroristák. Nagymértékben különbözik Chesterton körmönfont anarchista gazembereitől.

Imil Habibi: Saeed, a pesszimoptimista titkos élete (1974; )

A teljes címe jóval hosszabb. Habibi tagja volt a Palesztin Kommunista Pártnak, az 1940-es évek britellenes harcainak veteránja, és néhány évig a Kneszet tagja volt. Ez a szeretetreméltó, szürreális könyv egy palesztin életéről szól Izraelben (szürreális betétekkel és idegenekkel…).

M. John Harrison: Viriconium éjszakák (1984)

Egy pompás író, aki iszonyú erővel fejezi ki a modern mindennapok elidegenedését. Fantasy, amely könyörtelenül felfedi a vágyak elidegenedett természetét" a fantasztikus megmenekülés érdekében, illetve, hogy megmutassa, hogy a fantasy mindig elérhetetlen marad. Bünteti az olvasókat és a szereplőket a fantasyvel való együttműködéséért. Lásd még: The Course of the Heart (A szív útja)

 

Ursula K. Le Guin: A kisemizettek  (1974)

Ezen anarchista író kitűnő munkái közül ez a legnyíltabban politikai. Vizsgálódás egy gazdag, kizsákmányoló kapitalista világ és egy szegény, szinte terméketlen (habár magas technikai színvonalú) kommunista világ között.

 

Jack London: Vaspata (1907)

London mesterműve: tudósok egy 27. századi szocialista világból dokumentumokra bukkannak, amelyek egy fasiszta oligarchiát festenek le az USA-ban, és egy proletárforradalmat. Emellett azonban London vitathatatlan szocializmusa a legvisszataszítóbb rasszizmussal van átitatva.

 

Ken MacLeod: A csillagarány (1996)

Brit trockista (erős liberter hajlammal), mindegyik (nagyon jó) munkája a baloldali politikát vizsgálja jelmondatok használata nélkül. A The Stone Canal (A kővájat) például vitákat mutat be a marxizmus elferdítéséről. A Csillagarány pedig azért lett kiválasztva, mert a Virtuális Valóság baloldali hőseit mutatja be, név szerint – egy egész sor valódi forradalmárnak újraformázása digitális alakban.

 

Gregory Maguire: A boszorkány (1995)

Pompás revizionista fantasy arról, hogy a győztesek írják a történelmet. A vesztes, aki a Nyugat Gonosz Boszorkányainak oldalán állt, egy emancipációs politikáért harcoló személy Oz despotikus birodalmában.

 

 

 

 

J. Leslie Mitchell (Lewis Grassic Gibbon): Gay Hunter (1934,)

A skót nemzeti irodalom klasszikus darabja a marxista író tollából. A Scots Quair és a Spartacus olyan regény, amely megmutatja, hogy a propaganda is lehet művészet. Ez egy nagyszerű science fiction. Egy kicsit elfogult talán a „vadászó-gyüjtögetők” iránt, de kétségkívül fergeteges. További adalékként még olyan címe is van, amely ma is szórakoztatóan hangzik. Vessünk pillantást kisregényeire, amely egy seregnyi sci-fi/fantasy elemet tartalmaz.

 

Michael Moorcock: Sólyomhold (1967–77)

Moocrock egy művelt balos anarchista és a fantasy irodalom egyik óriása. Szinte minden, amit írt, érdekes, de ide most a Sólyomhold lett kiválasztva, tisztelegve az előtt, amit Moorcock mondott róla: „Egy olyan szellemben, amely tudatosan szemben áll a sovinizmus napjával, én egy németet választottam hősnek és egy britet gazembernek.” Az 1960-as/1970-es évek politikájával kapcsolatos szatirikus célzásokból és gagekből is akad bőven, amik az olvasó által megfejtésre várnak.

 

William Morris: Hírek Seholországból  (1888)

Egy szocialista utópia (még ha naívan idillikus is), Bellamynak (lásd fentebb) írva válaszul, szokatlan módon nem szégyellve s nem távolmaradva az olyan kemény politikai kérdésektől, mint hogy hogyan érjük el az áhított utópikus-proletár forradalmat. Lásd még (The Well at the World's End) más fantasy-jeit.

 

Toni Morrison: Szeretve (1987)

Közismert, hogy a Szeretve egy nagyszerű könyv a rasszról és a rabszolgaságról és a bűnről, de kevésbé általánosan elfogadott, hogy ez egy fantasy. Pedig az. Egy kísértethistória, amely fantasztikus elemek nélkül kötelességének felét sem tudná teljesíteni.

 

Mervyn Peake: A Gormenghast regények (1946–59)

A halálrituálé és a szükségszerű átalakulás szigorú ábrázolása. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy a harmadik könyv kiábrándító.

 

Marge Piercy: az idő élén (1976)

Egy elmegyógyintézetben fogságba esett mexikói nő kapcsolatba kerül egy üzenettel, ami egy jövőbeli utópiából származik, amely egy „teljesen feminista forradalom” után született.

 

Philip Pullman: Északi fény  (1995)

Pullman kiábrándít minket. Ez a könyv azért került ide, mert morális/politikai összetettségekkel foglalkozik, és érzelemmentes tisztelettel viszonyul saját (fiatal felnőttekből álló) olvasóihoz és karaktereihez. Feltárja a szabadságot és a társadalmi közbenjárás problémáit, és megkérdőjelezi, hogy a felszabadítás mint cél szentesíti-e az eszközt. Felteszi a lehető legnagyobb kérdéseket, és nem próbálja elhitetni velünk, hogy léteznek rájuk egyszerű válaszok. A trilógia második darabja, a Titokzatos kés, egy tökéletesen jó áthidaló kötet… és aztán a harmadik kötetben, az a borostány látcső-ben valami félresiklik. Vannak kitűnő darabjai és versenytársainál még így is klasszisokkal jobb… de érzelgősség, hezitálás és formalizmus van benne, ami kiábrándít minket. De ettől függetlenül az Északi fény egy mestermű.

 

 

 

 

Ayn Rand: Atlas vállat von (1957)

Ismerd az ellenséged! Ez a baljós nietzcheanizmus teljes vértezete nagy hatással volt az amerikai sci-fi-re. Rand egy megszállott „objektivista” volt (libertariánus kapitalizmus-párti individualista), akinek szocializmus- és bármiféle „kollektivizmus” iránti gyűlölete megjelenik ebben a fontos és hatásos – még ha aljas és nehézkes - regényében.

 

Mack Reynolds: A Lagrange Ötös (1979)

Reynolds 25 éven keresztül volt tagja az USA Szocialista Munkáspártjának. Politikai kérdésekkel kapcsolatos radikális nézetei visszatükröződnek munkái során. Ez a könyv – szentimentalizmus nélkül bemutatva egy kvázi-utópiát - csak egy javaslat. Szintúgy igen érdekes az A holnap talán más lesz, (1960) és a The Rival Rigelians (A rivális rigeliánusok (1960) is, melyek kifejezetten a kapitalizmus és a sztálinizmus közötti hasonlóságot mutatják be.

 

Keith Roberts: Pavane (1968)

Ezek az összefonodó történetek akkoriban játszódnak, amikor I. Erzsébetet megölték és Spanyolország elfoglalta Britanniát. Sorsokat mutat be egy olyan világban, ahol a harcias feudális katolicizmus ténykedik, mint a társadalmon és a termelési viszonyokon csüggő béklyó. Ámbár, Roberts egyáltalán nem volt balos, és lehet, hogy forogna a sírjában, ha magát ezen a listán látná…

 

Kim Stanley Robinson: A mars trilógia  (1992–96)

Valószínűleg a leghatalmasabb súlypontja a baloldali sci-fi számára az 1990-es években. Egy burjánzó és elmélkedő vizsgálódás a társadalmi viszonyok változatosságáról betáplálva és elvezetve a forradalmi változáshoz. (Néhány Gramsci tréfát is tartalmaz.)

 

Mary Shelley: Frankenstein (1818)

Nem egy figyelmeztetés, hogy „ne vacakolj olyan dolgokkal, amelyeket magukra kéne hagyni” (amely egy reakciós anti-racionalista üzenet lenne), hanem ragaszkodás a kirobbanó erőkkel való viaskodás szükségességéhez, és a tényhez, hogy nincs „természetes” emberi természet, csak  társadalmi konstrukciók léteznek.

 

Lucius Shepard: Élet háborúban (1987)

Borzasztó vízió a jövő (szemérmetlenül vietnámira ütő) háborújáról. A háború és az USA-külpolitika valóságának kegyetlen bemutatása mellett Shepard kivizsgálja a sci-fi, fantasy és „mágikus realizmus” közötti kapcsolatot, és ezek sajátos módszerét használja, hogy szenvedéllyel tekintsen vissza a jelenbe.

 

Norman Spinrad: A vasálom (1972)

Egy Adolf Hitler által írt sci-fi regény… Spinrad tréfája, zavaró és kegyetlen vádirat a fasiszta esztétikáról a legtöbb sci-fi és fantasy műfajban. Mi történne, ha Hitlerből egy sci-fi író válna New Yorkban? Nem egy könyv ennek a lehetőségéről, hanem egy könyv közvetlenül ebből kiindulva. „Ugyanettől a szerzőtől: Az Akarat Diadala és a Szvasztika Lordja.” Bátor és komisz.

 

Eugene Sue: A bolygó zsidó (1845)

A radikális szocialista Sue óriási könyve, a legendabeli Örök Zsidó családjának kalandjairól. Szimbolikus fantasy elemek: a zsidó a kisemmizett munkás és a pártja az elesett nő. Marx többízben kritizálta Sue-t mint írót (szentimentalistának tartotta), hát aztán, ez egy remek könyv!

 

Michael Swanwick: A fémsárkány lánya  (1993)

Nagyszerű munka, amely teljesen lerombolja a fantasy műfaj érzelmes formáit. A műfajon belül maradva - tündérek, elfek és mindenki más – Swanwick bemutatja az ipari forradalmat, a vietnámi háborút, rasszizmust és szexizmust, és a fantasy műfaj kiútkereső álmait. Egy igazán nagyszerű anti-fantasy.

 

 

Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)

Kegyetlen támadás a képmutatás és a szenvelgés ellen, amely sohasem hígítja fantasy-jét szatírájával: a két elem tökéletesen kiegészíti egymást.

 

Alexei Tolstoy: Aelita (1922;)

Távoli rokona a másik Tolsztojnak. A „javított” verzió a kevésbé jó, mivel a sztálinizmus zord környezetében íródott. A Vörös Hadsereg egy tisztje a Marsra utazik és az őslakos marsiak körében lázadást szít. Remek buzdító munka, de érdekes a forradalom „exportjával” kapcsolatban is. Lásd még a nagyszerű, 1924-ből származó avantgarde filmverzióját. 

 

Ian Watson: Lassú madarak (1985)

Baloldali szerző, akinek novellagyűjteménye magában foglalja Thatcher és a thatcherizmus fagyos pusztítását. Az elnyomásábrázolása – a kognitív és a politikai – minden meglehetősen puritán, intellektuális írását átitatja.

 

H. G. Wells: Dr Moreau szigete (1896)

Mint Wells sok munkája, ez is egy nyugtalanító keveréke a progresszív és a reakciós elképzeléseknek. Hozzátartozik minden idők legnagyszerűbb horror történeteinek egyikéhez. Egy kolonializmussal, tudománnyal, eugenikával, elnyomással és vallással megterhelt vizsgálódás: egyfajta fantasy-visszhangja Shakespeare Viharjának .

 

E. L. White: “Lukundoo” (1927)

Egyike a leginkább rendkívüli (és szinte biztosan öntudatlan) kifejezéseknek a gyarmatosítói aggodalomról és a bűnről az irodalom történetében.

 

Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék (1888)

Gyermeki képzelgések ettől a romantikus, szocialista szerzőtől. A szentimentalizmus erős hiánya, egy alaposan felforgató cinizmus jellemzi, amely nem tompítja el az arra való képességét, hogy igazán megindító legyen.

 

Gene Wolfe: Kerberosz ötödik feje  (1972)

Wolfe egy vallásos republikánus, de az ő tragikus-katolikus perspektívája a társadalmi valóság mélyen dicstelen és realista tudatosságához vezet el. Ez a könyv egy nagyon szomorú és rendkívül sötét, komplex meditáció a kolonializmusról, identitásról és elnyomásról.

 

Jevgenyij  Zamyatin: Mi (1920)

Egy bolsevik, aki félhivatalosan nyugtalanságot gerjesztett a Szovjetunióban a korai 1920-as években, ezzel a felkavaró disztópiával, ami az abszolút totalitarizmust láttatja. Napjainkban gyakran retrospektívan, történelmietlenül és félrevezetően úgy ítélik meg, mint a sztálinizmus egy kritikáját.

KIADTA:  DE TE FABULA KOMMUNISTA KIADÓ

gondolkodo.mypressonline.com / DE TE FABULA