Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERGEJ EIZENSTEIN - A TŐKE

2014.03.06

Az 1927–1928-as munkafüzetekből

(1927.) X. 12.
Megszületett a döntés: A tőkét K. Marx szövegkönyve alapján filmesítjük meg – ez az egyetlen szabatos megoldás.1
NB. „Címkék” itt: a vágószoba falára gombostűzött feljegyzések.
 
1927. X. 13.
…Folytatni kell (és lépésről lépésre kifejteni) darabjaim dialektikus fejlődési egymásutánját. Idézzük fel:
1) A Sztrájk – irányelve: tudományos-technikai film az osztályharc és az illegális harc módszereiről, termelési folyamatairól. Ebből adódik szeriális jellege, valamint az, hogy nem kötődik egy adott helyszínhez (a tervezetben csak szökésekből egy egész széria szerepel, a börtönhétköznapokból pedig – lázadás, motozás stb.).
A dial(ektikusan) létrejövő result:2 patetikus-hétköznapi, territoriálisan behatárolt darab.
2) A Patyomkin – a dial(ektikus) result – hangsúlyozom, irányelvében: hétköznapi, pszichológiai pátosz (konkrét – par excellence3 – a ponyva, a gyász). „Váratlan” – az oroszlánok absztrakt pátosza: (elrugaszkodás) a hétköznapi ábrázolástól a hétköznapin kívüli, általánosító képiség felé.
3) Az Október – oroszlánok vannak elé befogva: a mensevikek beszédei, kerékpárok, ütközés (NB. ezek a Fővonal kaszálási jelenetébe montírozott autó- és motoros verseny második szintű származékai)4; a film teljes szakításhoz vezetett a tényszerű és anekdotikus előadásmóddal. Október eseményei nem mint események, hanem mint tételek sorából levont következtetések foghatók fel. Nem úgy, hogy a mensevikek „énekelnek”, miközben dúl már a csata (tisztán film-megszakításos megoldás), hanem mint a mensevizmus történelmi rövidlátása. Nem úgy, hogy egy matróz betéved A(lekszandra) F(jodorovna) hálószobájába, hanem mint a „kispolgáriság elítélése” stb. Nem mint a „Vad hadosztályról” szóló anekdota, hanem mint az, hogy „a propagandamunka módszerei” és az „Isten nevében”5 az istenségről szóló traktátussá válik.
Az Október a filmbeli dráma, poéma és ballada után a mozidarab új formáját jeleníti meg, nevezetesen „Essays” gyűjteményét azokról a témákról, amelyek Októbert alkotják. Ha azt az irányelvet követjük, hogy minden alkotásban a belőle levonható szentenciák a fontosak, akkor a dialogikus filmforma amellett, hogy izgalmasan megújítja az eljárásokat, még racionalizálja is őket az obenerwähnter6 irányelven belül. Már közvetlen érintkezést teremt teljesen újszerű filmperspektívákkal és felvillantja azokat a lehetőségeket, amelyek majd az új darabban, a K. Marx librettójára készülő A tőkében teljesednek ki. A filmtraktátusban.
 
XI. 4. este
Amerikában a temetők is magánkézben vannak. 100%-os a konkurencia. Orvosok megvesztegetése stb. A haldoklókhoz prospektusokat juttatnak el: „csakis nálunk lelhet örök nyugalomra árnyas fák alatt, patakcsobogás mellett” stb. [A t(őké)hez].
 
1927. XI. 23.
A rendezés fő elvének mindenkor az tekinthető, amelyik mint konstrukciós eljárás teljesen áthatja a művet annak egészétől a legapróbb részletéig, és nem kevésbé érvényes általános formájának tisztán technikai elemeire is.
Így volt ez a Patyomkinnál a kettős „ta-ta” lövés képsorában, ahol felerősödve ismétlődtek meg mind egész érzelmi konstrukciók, mind „megvágatlan” montázsképsorok (valahol mindezt részletesebben is kifejtettem). Az elsőre példa: a hátsó fedélzeten való várakozás jelenete és a várakozás jelenete a hajórajjal való találkozás előtt.
Az Október esetében láthatólag (feltétlenül!) a deanekdotizálás elve a meghatározó. A „felhangok” munkahipotézisét éppen hogy egy tételre lehet visszavezetni. Az Október elveinek kifejtésekor didaktikailag fontos, sőt elengedhetetlen, hogy ismertessük – mint az elv továbbfejlesztését – a tapogatózásnak ezt a fázisát is, hiszen az Október lényegében továbbra is a kétsíkú megoldás mintapéldája marad: a deanekdotizálás lényegében a „holnap” egy darabkája, azaz a közvetkező mű, A t(őke) premisszája.
Tehát maga a princípium, amely szerint egy elvileg fontos részlet logikailag ad limitum7 fejlesztendő.
NB. Részletesen ki kell fejteni ezt a szüzsé, az értelmezés stb. vonatkozásában.
Ide tartoznak Pudovkin megjegyzései az Október technikájáról és „művésziségéről”. Nevezetesen: a részlet (ahogy ő mondja) nem hétköznapi kezelése a montázs során. P. ex.8 Kerenszkij előtt (megvágatlan szekvenciákban) „nyolcszor” nyílik ki az ajtó.
Az említett eljárás „célba jutásának” párhuzamaként Pudovkin arra az eljárásra – az úgynevezett „Bojtler-félére”9 – utal, amelynek segítségével sikerült „térdre kényszeríteni” a közönséget a filmforgalmazás terén: A bagdadi tolvaj az első hónapban bevételt hozott, a másodikban a bevételek csökkentek. A harmadikban Bojtler üres nézőtérnek vetítette a filmet, a negyediktől kezdve pedig ismét tódulni kezdett a közönség, s ez így ment szünet nélkül jó fél évig.
Ehhez hasonlóan írja le azt, hogyan fogadja be ő (helyesebben: öntudatlanul a közönség) a filmet: kezdetben a befogadás a szokásos, aztán ellenállás alakul ki annak befogadásával szemben, ami hétköznapi értelemben illogikus – ez eltart valameddig, majd egy bizonyos pillanatban bekövetkezik az átállás a nem hétköznapi befogadására, s a hatás rendkívül erős. Voyez!10 A technikai jellegű vágástól a társadalmi értelmezésen át a forgalmazási eljárásig minden egy és ugyanaz. Fabelhaft!11
A t(őké)ben feltétlenül szerepeltetni kell bábszínházat, de – az isten szerelmére! – csakis úgy, ahogyan először eszünkbe jut (Daumier litográfiája nyomán). Lajos Fülöp és a parlament – Le capitaliste et ses jouets.12 Pusztán párhuzam segítségével, vagy olyan eljárással, amilyen jön.
 
1928. I. 2.
A tőkéhez. A tőzsdét nem a „Tőzsde” nyomán (Mabuse, St Petersburg)13, hanem „ezernyi apró részleten” keresztül kell megjeleníteni. Genre-izmus. Ld. erről É. Zolánál (L’Argent)14. Curé egy egész kerület „közvetítő ügynöke”. A házmesterné kölcsön-kötvénytulajdonos. Az efféle házmesternék gyakorolnak nyomást Szov(jet)-Oroszországra adósságai elismerésének dolgában.
Ugyanez a társaság fűzhető fel a hazafias témára is. A Revans eszméje – Krupp eszméje az általa finanszírozott Figaro című lap közvetítésével. A polgári-nyárspolgári anyagot illetően általában is Franciaország az ausschlaggebend.15 (Kruppról – Charles Rappoport előadása alapján, a francia sajtóról – a Vecsernyaja Moszkva alapján.)
 
III. 8.
Tegnap sokat töprengtem A tőkén. Ennek – a film-nyelvet, filmhőst, filmmondatot illetően most (az „istenek” után) feltárult metodikát követő – darabnak a struktúráján.
Átmeneti munkaverzió.
Vegyük egy cselekmény akcióinak triviális, lineáris láncolatát. Például egy ember egy napját. Minutieusement16 kidolgozva azt mint olyan vázat, amely képes megéreztetni, hogy kitérők alapjául szolgál. Csak erre való. Csak arra, hogy kapaszkodót nyújtson A tőkében szereplő társadalmi meghatározások, általánosítások, tételek felé vezető, asszociatív jellegű elágazások alakulásához.
Olyan általánosításokéhoz, amelyek egy adott véletlent fogalommá absztrahálnak [az utóbbi felettébb primitív lesz, különösen, ha pl. arról, hogy a sorban állóknak nem jut már kenyér, a gabonakrízisre (és) a spekuláció mechanizmusára térnénk át. Viszont egy gombtól a túltermelési válságig jutni már elegánsabb és tisztább].
Joyce Ulyssesében van egy figyelemre méltó fejezet, amely skolasztikus katekizmusformában íródott. Kérdésekből és a rájuk adott feleletekből áll.
A kérdések arra vonatkoznak, hogyan kell egy petróleumfőzőt begyújtani.
A válaszok pedig a metafizika területéről valók. (Elolvasni ezt a fejezetet. Metodológiailag hasznos lehet.) Köszönet illeti Ajva Valterovna Litvinovát.
 
(III. 9.)
Amit tegnap A tőkéhez írtam, nagyon jó. Csak találni kell valami annyira triviálist, hogy alkalmas legyen „gerinc”-szüzsének.
Az uralkodó utáni vágyakozás. A Figaro egy érdekes epizódról számol be, amely szemléletesen példázza, mennyire hiányzik a francia burzsoáziának a király. Az újság egy „első császárság korabeli éjszakai bál” eleven képét jeleníti meg. Néhány hete rendezték Pichon báró Anjou-rakparti fényes palotájában. Dörögtek Austerlitz ágyúi, járókelők tömegeit vonzották a helyszínre. Lobogtak a fáklyák. Ódon hintók gördültek a bejárathoz, híres történelmi személyiségeket hoztak. Este 9-kor a palotába érkezett Napóleon a kíséretével. Az udvaron tisztelegve fogadta a császári gárda. Bemutatkozott neki az osztrák követ. Napóleon és neje felment a lépcsőn. Megnyitották a bált, amelyen részt vett még Joachim Murat herceg, de Massat gróf és grófné, Albufer és más történelmi alakok. Az újság azt a keserű megjegyzést fűzi mindehhez, hogy az est egész csillogása sajnos szemfényvesztés volt, mivel a császárt és kíséretét Pichon báró maszkírozott barátai és ismerősei alakították. (Vecsernyaja Moszkva 1928. III. 8.)17
 
III. 17.
A jelen felé fordított „történelmi materializmus” vonatkozásában meg kell találni (A tőkéhez) az elmúlt korok törésvonalainak mai megfelelőit. Például a szövőszékek és a gépromboló takácsok témáját kollízióban kell bemutatni: a sanghaji villamos és a miatta kenyér nélkül maradó sok ezer kuli, akik a sínekre fekszenek meghalni.
Az istenségről: pótolhatatlan anyag Aga Khan, a sámánizmus végsőkig fokozott cinizmusa. Isten – aki az oxfordi egyetemen végzett, rögbizik, pingpongozik és áldást osztva fogadja a hívők könyörgéseit. A háttérben pedig csattog a golyós számológép az „isteni” könyvelőségben, amely bevételezi az adományokat és felajánlásokat. A papi rend és a kultusz témájának legjobb leleplező megjelenítése.
Gazdasági invasion és új városok építése. Hansa-Bund.18 Igen jól bemutatható a mahnóizmus egy epizódján keresztül. Guljajpole városka, amely talán egy hét alatt ékszerboltokat nyitott, az utca sarát szőnyegekkel borította le és nyomorult, eldugott fészekből ha nem is kis Párizzsá, de legalábbis miniatűr Béccsé vált. Az odaözönlő emigránsoknak és rabló, bűnöző elemeknek köszönhetően (a Mahnóról szóló könyvből). (A téma) kötődik ezenkívül a Cortez- és Pizzarro-féle konkvisztádorokhoz is. (Vagy alkalmas az alapeszme más szempontú közvetítésére.)
 
III. 24.
Jó epizód Párizsból. A háború áldozata. Egy lábatlan, kerekes deszkán közlekedő veterán öngyilkos lesz – a vízbe veti magát. Maksz19 mesélte valamilyen újságcikk alapján.
Most az a legfontosabb az „életben”, hogy következtetéseket vonjunk le az Október formai oldalából.
Nagyon érdekes, hogy az „istenek” és a „Kerenszkij felfelé haladásának” képsora szerkezetileg ugyanolyan, a másodiknál – a szekvenciák egyformasága és a feliratok tartalmi crescendója, az elsőnél – az (implikált) „isten”, „isten”, „isten” feliratok egyformasága és az anyag tartalmi diminuendója. Tartalmi sorok. Kétségtelen, hogy itt új eljárások valamiféle első jeleivel van dolgunk. Figyelemre méltó, hogy mindezek tartalmon, témán kívül nem létezhetnek (például a „hídtól” eltérően, amely működhet überhaupt20 is). Absztrakt, formális kísérletezés itt elképzelhetetlen (például az általában vett montázstól eltérően).
Tézisen kívüli kísérletezésre nincs lehetőség. (Tartsuk ezt szem előtt.)
 
III. 31. éjjel 1
A tőkébe okvetlenül bele kell venni az iskolát és az egyházat. Voyez Barbusse: Faits divers, L’instituteur.21 Különben is csodálatos könyv. Kész vagyok minden rosszat visszavonni, amit Barbusse-ről mondtam. Három óra hosszat olvastam egyfolytában, méghozzá éjszaka. Sok minden van benne, ami jól jön A tőkéhez.
A Faits divers vagy a rövid film-essays-gyűjtemény forma tökéletesen alkalmas „teljes” mozidarabok helyettesítésére. (…) Valami ehhez hasonló van a Sztrájkban. A hordós epizód mint tisztán amerikai komédia ékelődik a nagy, komor darabba. Emlékszem, azzal indokoltam ezt, hogy (a nézők) a négy komor rész alatt elfáradnak, és komikus détention des nerfs-t22 kell nekik nyújtani ahhoz, hogy a záró részeket jobban befogadják.
 
IV. 2–3. éjszaka
Valahol Nyugaton. Gyár, amelyből fém alkatrészeket, szerszámokat lehet csenni. A munkásokat nem motozzák, viszont a kijárati ellenőrző kapuk mágnesesek. Ehhez nem kell kommentár. (Maksz olvasta valahol. Belekerül A tőkébe.)
 
IV. 4.
„…Az ironikus rész túlnő a patetikuson. Az irónia elsőbbségét a pátosz fölött már a német romantikusok is ismerték. Ahhoz, hogy a pátoszt felerősíthessék, fantasztikussá, hiperbolikussá kellett tenniük. Csakhogy a történelem eleven anyaga ezt nem engedte meg. Ezért repedés támadt a képen.” (A Kino című leningrádi újság, az Október vitája, M. Bleiman cikke.)
A tőke kapcsán külön „rekeszt” kell nyitni az „ingereknek”, azaz a rávezető anyagoknak. Így például a Bleiman cikk-kivágás rávezető elemeket szolgáltat A tőke pátoszához (mondjuk, az utolsó „fejezetéhez”, amely az osztályharc gyakorlatának dialektikus módszeréről szól).
Ezekben a „nagy napokban” feljegyeztem egy papírszeletre, hogy az „örök témák” páholyát (mint amilyenek a „Szerelem és Kötelesség”, az „Apák és Fiúk”, az „Erény győzelme”) az új filmművészetben az „alapvető módszerekről” szóló filmek sorozata foglalja majd el. Mára megfogalmazódott A tőke tartalma (irányelve, célja): megtanítani a munkást a dialektikus gondolkodásra.
Bemutatni neki a dialektika módszerét. Ez (megközelítőleg) öt (vagy hat, hét stb.), nem ábrázoló jellegű fejezetet tehetne ki. A történelmi jelenségek dialektikus elemzése. A természettudomány kérdéseinek dialektikája. Az osztályharc dialektikája (utolsó fejezet).
„A selyemharisnya egy centiméterének elemzése”. (A selyemharisnyát mint olyat illetően Grisa23 írta ki valahonnan: a selyemgyárosok harca a rövid szoknyáért. Én hozzátettem még a konkurensekét, a hosszú szoknyák anyagát előállító „mesterekét”. Erkölcs. Püspöki kar stb.)
Igen nehéz még valahogy – „szüzsén kívüli” képiségben gondolkodni. De semmi baj – ça viendra!24
Nagyon izgalmas valami a terjedelem. Teljesen új: milyen viszonyban áll egymással az anyag mennyisége, sokfélesége és a film hossza. „A filmhossz leterhelése” (válaszul Grisa aggályaira – „hogy-hogy? Kína is, Amerika is?” stb., stb.). Ugyanez szerepel B. Guszman írásában is: „…A filmnyelvnek az a sajátossága, hogy valamely időtartamában jelentéktelen tény »körbejárásához« óriási mennyiségű ábrázoló eszközre van szüksége, jóval többre, mint bármely más művészeti ágnak. Az, ami az irodalomban néhány szóval megjelölhető, a filmvásznon csak jelenetek, sőt néha a filmben sok helyet elfoglaló epizódok egész sorozatával fejezhető csak ki. Ezért sokkal nagyobb a hatása a Patyomkin páncélosnak, mint az Októbernek. (…) Mert mi ragad meg az ember emlékezetében az Október megtekintése után? A film egyik legkifejezőbb jelenetének alighanem a hidak szétnyitását ábrázolót tarthatjuk. Miért? Azért, mert a filmnyelvnek itt korlátlan rálátás jutott. És pontosan azért, mert Eisenstein aránytalanul sok helyet szánt e hidak bemutatásának (másként nem is járhatott el, hiszen a film lényege követelte ezt meg tőle); az októberi forradalom számos igen lényeges vonatkozását viszont nem tudta »megfilmesíteni« – nem futotta rá a filmhosszból…”25
Teljesen helytálló, amit az apró tény – mondhatnánk: tényegység – körüljárásának „kiló”-filmhosszáról ír. A „tegnapi” filmművészet eljárásaira joggal alkalmazható.
A film-nyelvet illetően! Hiszen mi elsősorban az eszköztakarékosság lehetőségeit keressük, és hol is találnánk rájuk másutt, mint a közvetlenségben (nem középszerűségben!)? A film méterei a tény-egység körüljárására fordítódnak. Ugyanannyi jut belőlük a gondolat-egység feltárására („megformálására”). Ez utóbbi a „szüzsé tekintetében” a régi filmművészetben egy eseményegységnek felel meg.
Míg a Patyomkinban (…) egy részre egy vagy egy fél esemény jutott (p. ex.: gyász – népgyűlés, zászló; „húsvét” – lépcső; szünet – ponyva – lázadás stb.); addig itt egy vagy egy fél részre – egészen sikeresen – egy gondolat jut (ahogyan ott egy érzelem) – és ennek van „nagy hatása”, nem pedig az esemény en parenthèses26 leszopogatásának: „gyász”, „szünet”, „harckészültség”, „pánik” stb. A különbség az attrakciókban rejlik: egyik csoportjukat valamely határozottan osztály-szempontúan összesűrített fogalom előhívására gyűjtik össze (itt), a másikat valamely osztályirányultságú, sűrített érzelem előhívására (ott).
A különbség (amely összehasonlításkor zavarba ejt) azokon a területeken található, amelyeken az attrakcióknak (azaz a montázs elemeinek) egy-effektusúaknak kell lenniük.
Az érzéki attrakciókat annak alapján gyűjtik egybe, hogy egyugyanazon érzelmet hívnak elő („bús öregember” + „leereszkedő vitorla” + „csúcs nélküli sátor” + „sapkát gyűrögető ujjak” + „könnyes szem” stb.). Sajátos hasonlóság van köztük.
Az egy vágásba kerülő intellektuális attrakciók „hasonlósága” nem az érzéki sorban lelhető fel. Tehát kétségtelenül nem külsőleg. Ezek a képsorok a feltételes reflexek, azaz a jelentésük vonalán „hasonlítanak” egymásra: a barokk Krisztus és a tuskóból faragott bálványszobor között egyáltalán nincs hasonlóság, de egy és ugyanazt jelentik. A balalajka és a mensevik sem fizikailag, hanem elvontan „hasonlítanak” egymásra.
Kína, a piramisok, New York, amelyektől Grisa úgy megijedt, nem témák, hanem montázselemek, amelyek egy gondolat megformálására szolgálnak. Egy esemény premier vagy secondplánjának felelnek meg.
(NB. Abgesehen27 a „helyesírási” szabályoktól, azaz a montázs ábécéjétől – egy tartalmi elem = minimum két montázselem. Hiszen egy elem eleve nem látszik, nem látható a filmben, az első közülük a meghökkentésre, a második a befogadásra fordítódik.)
Azt mondjuk: egy montázselem – pl. Kína – egy hídon lévő ló premier plánjának a megfelelője. Ez persze öt-hat (vagy még több) szekvenciát tesz majd ki. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy utóbbiak nem Kína, hanem (ennek és a hozzá kapcsolódó többi – New York, Egyiptom – elemnek a segítségével) egy gondolat feltárását célozzák.
Az adott szekvencia épp úgy szó szerint egyértelmű, mint ahogy emocionálisan egyértelmű a bús öregembert bemutató filmkocka.
A dolgok és jelenségek megközelítésének ez az újszerűsége igen világosan megmutatkozott a „lokális” megvitatáson.
Grisa: Ott leszünk Kínában, Egyiptomban, New Yorkban. Teljesen szétfolyunk. Egész anyaghegyek stb.
Ellenvetésem az volt, hogy hiszen mi nem Kína vagy miegyéb érzéki felidézésére törekszünk, ahogyan ezt a páncéloshajó, a gyár, a délidő esetében tettük. Az érzéki felidézés sok filmmétert kíván (ebben Guszmannak igaza van, csak barbár módon ide utalja a „nyelv” fogalmát is).
NB. Emlékszem, a Filmbizottság az Októberről tartott ülésén szóvá tette, hogy a Szovkino visszatartott nyolcezer rubelt, amelyet a falu és a körzet pótfelvételeire szántunk. Értetlenkedtek: ha a film „nem jött ki” ötszázezerből, hogy jöhetne ki a (maradék) nyolcból? Azt feleltem, hogy itt a film méterei nem a tartalomra fordítódnak, hanem az emocionális feltöltésre.
Az előző kor tapasztalatából egy elvileg fontos dolgot kell átvennünk – azt a törvényt, amely szerint: „az a film kinematografikus, amelynek a szüzséjét két szóban el lehet mondani”.
Ha valamely film egy-két gondolatot „tár fel”, egy módszert „filmesít meg”, akkor az egy teljes, a bánat kifejezésére szolgáló résznek felel meg, azaz ragyogó filmfeltételeket jelent. És semmi baj, ha benne Kína, Egyiptom vagy bármi isten csudája szerepel. Hiszen tovább menve oda lyukadunk ki, hogy – ha nem akarjuk mindenáron megéreztetni Egyiptom illatát – az egész Tőkét akár a Schüfftan-féle28 téren is „felépíthetnénk”. Felvehetnénk a Hármas számú gyárban!!! Üveg. Makett.
NB. Ez persze már paradoxonba hajló túlzás. De a Wolkenkratzer aus Vogelschau29 és egyáltalán a magában vett – azaz még tartalmilag telítetlen – filmkocka attrakcionitása (érzéki, ill. intellektuális attrakcionitás) itt végképp elengedhetetlen. Hiszen quand même30 emocionalizálnunk kell és fogunk is.
Hiszen a játékon kívüli (attrakcionitás) nem tudományos, hanem szórakoztató és propagandisztikus jellegű.
A „Kerenszkij” maximális reakciót vált ki, tapsot, nevetést.
Az istenek sora alighanem a legkifinomultabb (konstrukció) és rendkívül hatásos affektuskeltő anyag. Az istenek összeválogatása formális (azaz abgesehen a „filozófiai” töltéstől), a formális összevetés pedig akadémikusan ragyogó, érzéki-attrakciós montázs.
Revenons à nos moutons.31 A filmnyelv nemcsak hogy nem jelent veszélyt a terjedelem tekintetében, hanem épp ellenkezőleg – maximálisan lakonikus kifejezési forma: tizenöt méter elég az istenség eszméjének lejáratásához, ennek kimunkálása legalábbis lényegesen kevesebb fiziológiai hitelességet igényel.
 
1928. IV. 6.
A tőke első, ideiglenes szerkezeti vázlatának alapja egy, a témától független esemény banális kibontása. Mondjuk, egy ember egy napjáé vagy valami ennél is fádabbé. Azok az elemek, amelyek láncolata az eseményt alkotja, asszociációk kiindulópontjai – csak ezeken az asszociációkon keresztül válik lehetővé a fogalmak játéka. Ennek a banális bonyodalom-szövésnek az ötletére kifejezetten konstrukciós úton jutottunk.
Az asszociáció azt elindító ingereket feltételez. Ingerek egész láncolatát kell szerepeltetni, enélkül ugyanis nincs „miről” asszociálni. A kifejtendő fogalom maximális elvontsága akkor mutatkozik meg a legplasztikusabban, ha úgy jelentkezik, mint valami konkrétnak, bestiálisan banálisnak az elágazása. Magához a megformáláshoz segítséget nyújt majd egynémely rávezető ötlet az Ulyssesből:
„Nicht genug! Ein anderen Kapitel ist im Stil der Bücher für junge Mädchen geschrieben, ein anderes besteht, nach dem Vorbild der scholastischen Traktate, nur aus Frage und Antwort: die Fragen beziehen sich auf die Art, wie man einen Teekessel zum Kochen bringt, und die Antworten schweifen in das grosse Kosmische und Philosophische ab …”32 (Iwan Goll, Literarische Welt, Berlin – az Ulysses prospektusából, Rhein Verlag). Joyce, egy tányér levestől az Anglia által elsüllyesztett angol hajókig jutva, segítségemre lehet szándékom megvalósításában. Szándékom szerint A tőke célja a továbbiakban a dialektikus megközelítésre való szemléltető oktatás lesz.
Ez a szüzsét tekintve lezárt vonal, amelynek minden pontja kiindulásként szolgál bizonyos ideológiailag körülhatárolt, de anyagukban egymástól élesen elkülönülő témákhoz, stilisztikailag az utóbbiakat is maximálisan kontrasztossá teszi.
Az utolsó fejezetnek viszont meg kell adnia az egész, a jelen témától független történetnek a dialektikus megfejtését. Der grössten Speisung!33 Ezáltal stilárisan „tetszetős” szerves egésszé válik maga a darab.
Mindez persze egy ilyen (távolról sem szüzséjellegű, de összerendezett) „láncolat” nélkül is elképzelhető lenne. De paradox módon egy a végső formától való szándékos kis „visszalépés” mindig emeli a konstrukció fényét. A lónak négy lába van esetében például előnyös, hogy az nem egyszerűen Revue, hanem a revideált Osztrovszkij!34
Az „elrugaszkodást szolgáló elemeket” egészen másként is egymásba lehet fűzni. De az utolsó fejezet az osztályharcról szól, és a kis történetet úgy kell felépíteni, hogy a lehető leghasznosabb legyen az osztályharc feltárásában.
Magának az historiette-nek35 az elemei mindenekelőtt annak a szójátékszerű elrugaszkodásnak az elemei, amely absztrakcióhoz és általánosításhoz vezet (mechanikus ugródeszkák a jelenségekhez való dialektikus viszony példáihoz). Az historiette egésze nem más, mint anyag, az a rendeltetése, hogy utolsó része dialektikusan feltárja az óriási érzelmi fűtöttséget. Ezért is kell maximálisan banális, elszürkített módon (felépíteni).
P. ex. mint a német munkás feleségének „jó háziasszonyhoz méltó gondosságát” – amely óriási negatívum és a forradalmi robbanás erősen gátló tényezője a németországi körülmények között. A német munkás felesége sosem hagyja férjét meleg étel nélkül, egészen éhen. És ebben rejlik a társadalmi kibontakozást akadályozó, negatív szerepe. A szüzsében ez mint „meleg leveske” jelenhetne meg, és az, hogy mit jelent ugyanez „világméretekben”. Itt azonban nagy veszély fenyeget: vigyázni kell, nehogy túlzott „leegyszerűsítéssel”, afféle „máris megvan, kész” hozzáállással a niaiserie36 hibájába essünk.
 
IV. 7. 00.45
Ma ideiglenes munkavázlat formájában, banálisan, Seherezáde, Tutti Nameh (a Papagáj könyve) és Hauff meséinek körkörös felépítésébe tévedve, elmondtam Grisának A tőke című darab mechanikáját, miközben az „A” jelzésű villamoson a Sztrasztnaja tértől a Petrovszkij kapuig (vagy talán a Nyikitszkijig, már nem emlékszem) utaztunk. Subtól37 jövet, ahol csokoládét ittunk húsvéti túrókrémmel és kaláccsal.
Voici:38
A német feleség a kép alatt végig levest főz hazafelé tartó férjének. NB. Az asszociációhoz két egymást metsző téma adható: a levest főző feleség, és a hazafelé tartó férj. Ez így persze felettébb kretén (de a munkahipotézis első fázisában megengedhető): a (mondjuk) harmadik részben az asszociáció attól a borstól indul, amellyel az asszony a levest fűszerezi. Bors. Cayenne. Ördög-sziget. Dreyfus. Francia sovinizmus. Krupp kezében a Figaro. Háború. A kikötőben elsüllyesztett hajók. (Természetesen nem ilyen terjedelemben!!) Nem sablonossága miatt jó az ilyen átmenet: Bors – Dreyfus – Figaro. Az elsüllyesztett (Kusner nyomán – 103 nap külföldön) angol hajókat jó lesz egy fazék fedőjével leborítani. Lehetne borson kívül más is – főzőbe való petróleum, és áttérni róla az „oil”-ra.39
A negyedik (vagy ötödik stb., de mindenképpen az utolsó előtti) fejezet komikus, farce-szerű:
Egy asszony lyukas harisnyája – és selyemharisnya az újsághirdetésben. A selyemharisnya rángatózni kezd és ötven pár női lábbá sokasodik. Revue. Selyem. Művészet. Harc a selyemharisnya egy centiméteréért. Az esztéták pártolják. A püspöki kar és az erkölcs ellenzi. De ezek a selyemgyárosok és a velük birokra kelő felsőruhaanyag-gyárosok – mais ces pantins40. Művészet. A szent művészet.
Az utolsó részben kész a leves. Üres leves. Megérkezik a férj. „Társadalmi” harag fűti. A meleg lötty elmossa a pátoszt. Megalkuvóan. Az összecsapásokban kiömlő vér perspektívái. És a legszörnyűbb – a társadalmi közöny, amely társ(adalmi) árulás(sal) egyenlő. Vér, a világ a kataklizma tüzében. Üdvhadsereg. Militáns egyház stb. A férfi a felesége csontvázát öleli. Egy gondosan megstoppolt takaró, amelyet valaki kezd magára húzni. „Meglepetés” (elmozdulás a tiszta líra felé) – az asszony egy krajcáros cigarettát nyújt oda férjének. A takaró a helyére került. Az ágy alatt bili. Le van törve a füle. De mégiscsak bili…
Lehet, hogy egyelőre az egész amolyan Tutti-Nameh-módra pocsék. De azért egy és más már nem rossz. Az anyag egyes részeit változatossá kell tenni, méghozzá jó alaposan, és valamennyit egyugyanazon végkövetkeztetés felé terelni. Osztályszempontú felé.
Az anyag terjedelmének kérdése – mennyi fér bele a filmbe. Hihetetlenül lakonikus megoldásra kell törekedni, méghozzá minden részben a maga külön módján. Egy rész épülhet akár „játékosan” két szereplőre, ganz fein.41 Egy rész teljes egészében híradókból állhat. Stb.
A takarékosság mellett szól a bemutatandó anyag jellege. Az „antik” film egy akciót ábrázolt sok szempontból. Az új egy szempontot montíroz sok akcióból.
NB. Hogy fest ez majd a gyakorlatban – qui vivra verra!42
Hisz csak-csak belegyömöszölődtek az „istenek” csekély tizenöt méterbe!
NB. A leírottak kapcsán iszonyúan sok a kétség. Még nagyon reakciós az egész. Stílus szempontjából talán egy alkalomra jó. Sokkal „baloldalibb” esetek kellenek (mint az „istenek”).
 
IV. 7. 01.30
Egy fejezetet a „lélek” materialista felfogásának kell szentelni. Egyet a reflexeknek. Az utóbbit teljes egészében végig lehetne követni ennek az egy nőszemélynek és reflexei sorának példáján. Motorikus reflexein. Az erotikusokon. A tisztán mechanikusokon. A feltételes reflexek bonyolult során. Bemutatva az asszociatív gondolkodás mechanizmusát stb.
Fel kell tárni a lelkiállapotok mechanizmusát, mondjuk, hogy gyászmenet érzéseinek motiválásával. A hím elvesztése. A családfenntartó elvesztése. Az örökösök stb. Majd ezt az egész cinizmust visszamontírozni a gyászmenet megindító látványába.
Élesen ütköztetni kell az ingereket a feltételes reflexek bonyolult láncának utolsó láncszemével. Amelyek között látszólag semmi összefüggés sincs. Nagyon durván kell megjeleníteni a fizikai ingereket (különösen gonoszul az erotikust), utolsó láncszemként pedig szembeszegezni vele a rendkívül emelkedett [res-p(ectivly)43 áldozatos] szellemiség valamilyen aktusát.
NB. Nevetséges lenne ennek az asszonynak a szerepét Hohlovára bízni. Ő inkább azt tudná szórakoztatóan eljátszani, hogyan lesz egy rút teremtésből szépség.
Aztán, már lendületben, az inger mechanikáját kell rekonstruálni. Végigvezetni a nézőt a filmingerek láncolatán egy meghatározott effektusig, majd felvillantani a feliratot: „No ugye, most eljutottak az… stb. állapotba”. Minden fejezet megfilmesítése megkívánja a maga eljárásait. (01.45).
 
IV. 4. este
Prozsektor 14. sz. (132), Gross44 önéletrajza.
„Már akkoriban is az volt a homályos érzésem, hogy meg kell próbálnom valami ahhoz hasonlót kifejezni és közvetíteni a festészetben, mint amit Zola a műveiben… Hozzá akarok fogni egy teljes olyan képciklus megfestéséhez, amelyről bájos művészeti zsargonban azt mondják: az ember szeretné megízlelni, megnyalni őket.”
A következőket is innen vettem, A tőke számára: „… az az elragadó időszak, amikor mindent a háború szimbolikája hatott át, amikor minden zacskó műmézen a »vaskereszt második fokozata« díszelgett, amikor minden boríték hátoldalára az »Isten, büntesd meg Angliát!« szöveget ragasztották… Amikor régi bőrkofferekből katonabakancsot varrtak, a hírhedt hadi gyümölcspép pedig olyan csípős volt, hogy lyukat mart az abroszba. Egyedül az emberi gyomor volt képes arra, hogy mindezt kibírja!…”
Jó lesz „hadilekvárt” majszoló kiskatonákat bemutatni, meg a pép cseppjeit, amint kimarják az abroszt.
Ugyanitt még (Ermler Berlinről szóló elbeszélése nyomán) söröskorsó-alátéteket, rajtuk a szöveggel: „Németország nem élhet meg gyarmatok nélkül. A rizst, a borsot stb. mind a gyarmatokról kapjuk, Anglia pedig elvette tőlünk a gyarmatainkat stb.”
 
IV. 8.
A tőke – hivatalosan – a II. Internacionálé tiszteletére készül. Hű, de „megörül” majd neki! Hiszen annál kíméletlenebb támadást, mint amilyent A tőke intéz a szociáldemokratizmus ellen – minden területen –, elképzelni is nehéz lenne.
A mű formai tekintetben Joyce-nak áldoz.
A jelenséget történelmi képsor körvonalazza. A farce-szerű részben például a mai püspöki karról a Boccaccio- és La Fontaine–Rabelais-korabeli papságra lehet „átdiffundálni”. A legkevésbé sem a történések egymásra következésének rendjében, hanem durcheinander.45 Hiszen a kultikus kellékek, öltözékek mindmáig megkövülten középkoriak, mint ahogy maga a tan is.
A képsor tagjainak sorrendje a legkevésbé sem kötelezően „egymás utáni”, mint a szüzsében, ahol a folytatólagosságot a logikai egymásutániság jelenti. Itt a folytatólagosság asszociatív. Így a filmhossz nem okoz gondot. A les débris d’action46 néha szándékoltan a szüzsé szabta sorrendet követik. Csak ne „a selyemgyáros itassa a püspököt”. Fi!!47
A Dreyfus-vonalat illetően. A bíróság mint Daumier ventre législatifja.48 Valamennyi halálos bűn bírósági típusfigurái. Vagy talán jobb, ha egy figura típusában mindet átfogja. Utóbb kiderül, hogy az egész egy drótszálon lóg. A Vezérkar, illetve valami hozzá hasonló keze fait sauter les patins49 (Daumier Chambre constitutionelle-je és Louis Philippe-je nyomán!).50
Így, egy ilyen sémában a párhuzamosság – a párhuzamos képfolyamé – már le van győzve, és folytatólagos asszociatív sorrá alakul. Ez nagyon fontos.
Jó, ha a bábukról a gyermekbábszínházra térünk át (népes, gyereksereg), amelyben soviniszta bábuk szerepelnek – sovinizmusra nevelés a pelenkás kisgyermekkortól kezdve –, aztán „Gott-strafe England”-körtánc.51
Végtelenül sok témát lehetne filmre vinni A tőkéből („értéktöbblet”, „ár”, „földjáradék”), mi azonban Marx módszerét kívántuk megfilmesíteni.
A tőke úgy, ahogyan a tervvázlatainkban szerepel, még nem jelenti az új lehetőségek végső határát. Ezt állandóan szem előtt kell tartani. A kivitelezésre viszont talán mégis ebben a fejlődési szakaszban kell sort keríteni. Grisa azt mondja, hogy egy-egy tervvázlatunk a maga „szűzies” formájában mindig felettébb közérthető. Csak később kezdjük úgy átszövögetni, hogy csak pour raffinés52 válik hozzáférhetővé. Ezért talán az lesz az ésszerű, ha nem mindent állítunk végleg a feje tetejére. Inkább csak később tesszük ezt.
…Az Október által képviselt fejlődési szakaszban a helyes kompozíció a következő: a megszabott film-hosszba beleférő, részenként két-három „érzelmi” összesűrítést tartalmazó híradó („híd” és „felfelé haladás”). A tőke egyes fejezetein belüli érzelmi összesűrítéseken még gondolkodni kell. Mindazonáltal jó, ha á la Kerenszkij felfelé haladása, nem pedig „antik” hídábrázolási eljárásokkal igyekszünk megoldani őket.
Önálló, külön problémát jelent majd A tőke filmkockáinak kérdése. A filmkocka egyértelműségének „ideológiájára” itt alapos felülbírálat vár. Hogy pontosan milyen, még nem tudom. Ehhez kísérleti munkára van szükség. E munkához viszont rettentően fontos, hogy elkészítsük a Glass house-t53, amelyben teljesen kiforgatjuk a filmkockáról alkotott (szokványos) elképzelést, miközben a többi feltételt meghagyjuk „ortodoxnak”. A filmkockával ugyanaz történik, mint ami a mű kompozíciójával az Október töredékeiben és A tőke egész struktúrájában.
Van a levesen kívül egy másik változat is, akkor, ha A tőke (alapbonyodalma) leszűkül, kereteit nem „világméretek” és a II. Internacionálé szabják meg, hanem a SZU határain belülre korlátozódó „pedagógiai” célok. Ebben az esetben azt kell megmutatni, hogy henye nemtörődömségünk (a lógás, a garázdaság) valójában az egész munkásosztály társadalmi elárulásával egyenlő. Az utóbbi variáns, igaz, nagyon kegyetlen és kevésbé monumentális. No és társadalmilag mégiscsak fontosabb, hogy a szociál-árulók egész frontjának csapjunk oda.
 
IV. 11.
Az ismétlésről:
Dialektikusan, azaz ellentétekben elemezve a kérdést, ez az eljárás igen szerencsés. Részlegesen alkalmaztuk is már a Június 18-i támadás tervezetében (nach meinem Kompositionsvorschlag).54
Június 18. Győztes ezredek; június 18. A robbanó lövedékek borzalma; június 18. Kíméletlen páncélautók kergetik támadásba az N. ezredet; június 18. Számtalan tiltakozó demonstráció indul a gyárakból; június 18. Lovas rohamzászlóaljak díszelgése stb., stb.; június 18. Drótfonaton fennakadt hulla.
A dialektikus bemutatásnak ez persze csak egy példája. Nagy kár, hogy nem valósult meg.
Notez55 – ismét a feliratok azonossága!!! Ahogyan az „istenek” és (ellenkezőleg) a Kerenszkij-képsorban volt.
Elképzelhető a következő megoldás:
Ein Paar seidene Strümpfe56 – művészet.
Ein Paar seidene Strümpfe – erkölcs.
Ein Paar seidene Strümpfe – kereskedelem és konkurencia.
Ein Paar seidene Strümpfe – indiai asszonyok, akik a hónuk alatt kénytelenek hordozni a selyemhernyógubókat!
Hogy mi üthet az „ártatlan nőkbe” du moment,57 amikor A tőkéről és az intellektuális attrakcióról kezdek nekik beszélni! A Szovkino művészeti tanácsának titkárában (Komszomol) d’un côté58, és egy idős lengyel illegális pártmunkásban de l’autre59. Mindkettő próbál lebeszélni. Mindkettő abszolúte extázisképes. Ők az emocionalitást értékelik munkáimban. A melegséget hangsúlyozzák, amelyet szerintük meg kell őrizni, sőt – megteremteni… Très drôle…60 Az „ártatlanok”. Ők szólnának igazat?!
Úgy hiszem, hogy az intellektuális attrakció egyáltalán nem zárja ki az „emocionalitást”. Hiszen a reflex-tevékenység az affektus úgynevezett jelenlétét feltételezi.
Kérdés: milyen úton fejti ki hatását és mik a perspektívái a des zur Offenbarung Möglichen – a kifejezhetőnek – az említett specifikusan új megközelítésnek a tükrében? Feltétlenül megőrzendő az evolúciós hatás, amelyet egyáltalán nem zár ki a gyakorlat sem: p. ex. a Kerenszkij steigt61 meghozza a maga Lachsalvenjét.62
 
IV. 22.
Az Ogonyok 17. ápr. 22-i számának hozadéka A tőke számára és általában:
Kitett csecsemők postaládája
Athén egyik utcájában, az árvaház mellett egy ládát helyeztek el, amelybe az anyák belerakhatják megtartani nem kívánt gyermeküket. Az apróság mindjárt egy kis matracra kerül. A ládát kétóránként ellenőrzik, a tartalmát gyermekmenhelybe viszik. Ennek a tökéletesített gyerekkitevésnek – bármily eredeti is – megvannak azért az árnyoldalai. Képzeljék el például, hogy két óra leforgása alatt három kisgyereket ejtenek a ládába. Akkor bizony az első pórul jár. (A láda ábrája).63
Nagyszerű anyag – „véres iróniáig” sűríthető. Burzsoá kultúra és filantrópia.
„A burzsoá művészet az ábrázolás kultúrájának terén jelentős szakmai-technikai eredményeket ért el. A proletariátus szempontjából különösen azok az eredmények fontosak, amelyek az utóbbi évtizedekben születtek, amikor az alkotó tevékenység tervszerű, konstruktív megközelítésének módszerei, amelyeket a kispolgári művészek elveszítettek, újjáéledtek, s a tudományos analízis és szintézis rangjára emelkedtek. A művészek még nem tudatosan alkalmazott dialektikus, materialista módszerei ekkor kezdtek spontán beszűrődni alkotói tevékenységükbe, ez a folyamat pedig jó nyersanyagot szolgáltat a leendő proletárművészet számára”.
Ezek A. Kurella „aranyat érő” szavai, amelyek az éppen alakuló Október-stábunk nyilatkozatából valók. Lényegében helyesen mondta Mihajlov elvtárs, a csoporttitkár is egy különben érdektelen beszámolójában, hogy „az elaprózottság és az analitizmus” a kapitalista viszonyok individualizmusának jellemzője.
Óriási pluszt jelentett mindez a művészet elemzésében.
A mai „baloldali” alkotóknak az a tragédiája, hogy a körülmények már akkor igényelték a szintézist, amikor az analízis menete még nem volt teljesen kimunkálva…
Az új témákról. Az Októberben valójában a taktika, nem pedig az események bemutatása volt a fontos. A kulturális forradalomban a feladatunk nem pusztán az, hogy a jelenségeket dialektikusan mutassuk be, hanem hogy a dialektikus módszerre tanítsunk.
Ez a feladat a rendelkezésre álló, filmmel kapcsolatos adatok tanúsága szerint még nincs megoldva. A filmművészetnek nem is lehetnek meg hozzá a szükséges kifejező eszközei, ha egyszer ilyen feladatok és igények mindeddig nem voltak, csak most kezdenek jelentkezni.

Páll Erna fordítása

A fordítás alapja: Sz. M. Eisenstein: Iz neoszuscsesztvlennüh zamüszlov (Kapital) [A megvalósulatlan tervekből. A tőke] Isszkusztvo kino (1973) no. 1. pp. 56–67.

Szergej Mihajlovics Eisenstein több mint húsz éven át írt naplójegyzeteket. Néha nagy megszakításokkal, néha szinte napról napra. Ezek a munkájával kapcsolatos ötleteit, terveit is tartalmazzák. Ezúttal e jegyzetekből egy olyan koherens részt közlünk, melyet Eisenstein az Október című film montírozása közben írt, mialatt már Marx A tőke című művének megfilmesítésén is gondolkodott. (A koherencia viszonylagos, gondolati: felvillanó ötletek, elvi és módszertani elképzelések vázlata, napi hírek, újságkivágások montázsáról, azaz naplójegyzetekről van szó – a forma töredékes.) A munkafüzeteknek ez a része mutatja be legteljesebben az intellektuális film elméletét in statu nascendi. Az 1927–28-as munkafüzeteknek ez a része oroszul az Iszkussztvo kino 1973 januári számában jelent meg először. Teljes terjedelemben magyarul most adjuk először közre őket Páll Erna fordításában. (Részletek megjelentek belőlük korábban, Novák Zoltán fordításában: Filmkultúra 14 (1978) no. 1. pp. 40–46.) A szöveghez a továbbiakban a hagyaték gondozóinak, Naum Klejmannak és Leonyid Kozlovnak az orosz kiadáshoz írott jegyzeteit mellékeljük. [– Bárdos Judit, a szöveg gondozója]

Jegyzetek:



1. Ceruzajegyzet egy papírdarabkán, amely a füzetbe van ragasztva.
2. eredmény (ang.)
3. kiváltképp (fr.)
4. A Fővonal (Régi és új – a címet Sztálin parancsára kellett megváltoztatni) végleges montázsában Eisenstein lemondott az autóverseny filmbeli összehasonlításáról.
5. Utalás az elhíresült „Az Isten – tuskó” „intellektuális tézisre” a Kornyilov-támadás epizódjából.
6. fent említett (ném.)
7. a végső határig (lat.)
8. pl. (fr) [az eredeti jegyzetben tévesen a „par excellence” rövidítéseként van feltüntetve – a szerk.]
9. Bojtler – a Malaja Dimitrovka filmszínház igazgatója.
10. Nézzék csak! (fr.)
11. csodás (ném.)
12. A kapitalista és játékszerei (fr.)
13. Utalás Fritz Lang (1890–1976) Dr. Mabuse, a játékos (1922) és Vszevolod Pudovkin (1893–1953) Szentpétervár végnapjai (1927) című filmjeire.
14. L’Argent – A pénz
15. meghatározó (ném.)
16. aprólékosan (fr.)
17. A füzetbe beragasztott újságkivágás a Vecsernyaja Moszkva című lapból.
18. Hanza-szövetség (ném.)
19. Maksz – Makszim Strauh (1900–1974) orosz színész
20. általában (ném.)
21. Barbusse: Faits divers, L’instituteur – Tények, A tanító (fr.)
22. itt: az idegfeszültség oldása (fr.)
23. G. V. Alekszandrov (1903–1983) orosz filmrendező, Eisenstein asszisztense
24. ez még bekövetkezik (fr.)
25. A forrás ismeretlen.
26. zárójelben (fr.)
27. eltekintve (ném.)
28. A kombinált felvétel módja, melyet feltalálójáról, Eugen Schüfftanról neveztek el.
29. felhőkarcoló madártávlatból (ném.)
30. mégis (fr.)
31. Térjünk vissza a tárgyra. (fr.)
32. „Ez még nem elég! Egy másik fejezet a leányregények stílusában íródott, még egy másik a skolasztikus traktátusok példájára csak kérdésekből és feleletekből áll: a kérdések arra vonatkoznak, hogyan kell egy teafőzőben (vizet) forralni, a feleletek pedig a nagy kozmikusba és filozofikusba csapnak át.” [anderen helyett anderes; a német szöveg orosz közlése helytelen – a ford.]
33. itt: a legnagyobb falat (ném.)
34. Eisenstein első színházi rendezése. Osztrovszkij A lónak négy lába van című darabját vitte színre a moszkvai Proletkult Színházban.
35. kis történet (fr.)
36. ostobaság (fr.)
37. Eszfir Sub – orosz filmrendezőnő
38. Íme (fr.)
39. kőolaj (ang.)
40. dróton rángatott bábuk (fr.)
41. egészen finoman (ném.)
42. majd meglátjuk (fr.)
43. itt: ennek megfelelően (ang.)
44. Georg Gross (1893–1959) német festő, grafikus
45. összevissza (ném.)
46. a cselekmény töredékei (fr.)
47. pfuj (fr)
48. Ventre législatif – A törvényhozó has (fr.)
49. dróton rángatja a bábukat (fr.)
50. Chambre constitutionelle, Louis Philippe – Alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai, Lajos Fülöp – Daumier grafikai ciklusának darabjai
51. Isten, büntesd meg Angliát (ném.)
52. a kifinomult ízlésűek számára (fr.)
53. Glass house – üvegház (ang.). Sz. M. Eisenstein 1927-ben született ötlete, amelyet az Október forgatása és A tőke előkészítése közben dolgozott ki részletesebben. Eszerint a burzsoá társadalom szatírájának cselekménye olyan házban bontakozna ki, amelynek falai, padlója és mennyezete üvegből készült. Itt az alapgondolat realizálásának egy kísérleti lehetőségéről van szó, amelynek segítségével egy filmkockába több cselekmény vonható össze.
54. az én kompozíciós javaslatom nyomán (ném.)
55. figyeljék meg (fr.)
56. egy pár selyemharisnya (ném.)
57. akkor (fr.)
58. egyfelől (fr.)
59. másfelől (fr.)
60. igen furcsa (fr.)
61. felfelé kapaszkodik (ném.)
62. kitörő nevetés (ném.)
63. A láda rajza – az Ogonyok című folyóiratból kivágva és a füzetbe ragasztva


Forrás: http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=135