Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


UTOLSÓ OLDALAK

2014.09.28

„Mi tagadjuk azt, hogy a kommunizmus csak egy lehetőség, amelynek megvalósulását épp a kapitalizmus akadályozza meg, s így a kommunizmus tulajdonképp bármilyen eszközzel létrehozható bármi lehet. Mi azt állítjuk, hogy a kommunizmus a kapitalizmus meghaladva tagadása, amit a kapitalizmus belső, kibékíthetetlen, növekvő ellentmondásai határoznak meg. Azt mondjuk, hogy a tőkefelhalmozás uralkodó volta a bérmunkát kizsákmányoló tőkékkel valósul meg, de a tőkék egymást kényszerítette fejlődése a kizsákmányolás fokozásával, az eleven munkaerő megtakarításával jár, és ez a tőkefelhalmozást és annak társadalmát kezdi megbénítani.

E fejlődés egyrészt a (tőkés) tulajdoni elválasztásban egyre társadalmibb és nemzetközibb működésként jelentkezik.” 

 

popeye-proletar-diktatura.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„A proletárdiktatúra, a kommunista mozgalom társadalom levésének sajátos fázisa tehát nem csak a régi világ ellenforradalmáraival számol le és – kész. Nem. Legfőbb feladata az új termelőerő-bázis megteremtése és addig mind a régi, mind az újjáéledő ellenforradalmi tendenciákat, mozgásokat gazdaságon kívüli kényszerrel kell felszámolnia – ha kell agitációval, ha kell, fegyverrel. De ha létrejött az új termelőerő bázis az egész világon, ha megszüntette a termelőerő-termelési viszony ellentmondását és így az ellenforradalmiság lehetőjét végleg, akkor ő maga is, a diktatórikusság problematikájával és annak összes, a kommunizmus folyamatára negatív tendenciájával együtt megszűnik: a kommunista mozgalom „önjáró”, kommunista társadalmi-gazdasági alakulattá lesz.

Értelem szerint ezek az elkülönülések –mozgalom, konspiráció, proletárdiktatúra, gazdaságon kívüli kényszer alkalmazása- nem lehetnek hierarchikusak, tulajdoni jellegűek, elitisztikusak. Nem lehet gőgös elitté konspirálódni, lenézve a tudatlanságot és fenntartani így…”