Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KIÁLTVÁNY: Menekült kérdés? Kommunista megoldás!

2015.10.18

 KIÁLTVÁNY:

Menekült kérdés? Kommunista megoldás!

 

demokracia.jpg


 

A fennálló társadalmi rendszer: a kapitalizmus. Ez a rendszer mindent társadalmilag szükséges munkaidőkké, értékké old, mindent azzal mér, termelésének célja a minél több érték felhalmozása és felhasználása  a minél több értékért. Ezt eleven munkamennyiségek, főként bérmunkaként való kizsákmányolásával éri el. E rendszer  alapvető ellentmondása abban áll, hogy a tőkések az egyéni elsajátítás kényszerétől egymással konkurálva,  mind kevesebb járulékos költséggel akarnak árut termeltetni, azaz mind kevesebbet akarnak fizetni a munkaerőért; így a munkaerő árát és számát mindinkább a nulla felé szeretnék redukálni. Ugyanakkor ezen munkaerő hozza létre a tőkévé lehető / levő  értéktöbbletet.  A kapitalista fejlődés során ilyen-olyan módszerekkel próbálták ellensúlyozni, kezelni ezt az ellentmondást, de végső soron megoldani nem tudták és nem tudják. Ennek következtében a tőke túlfejlődött, túltársadalmasodott önmaga kereteihez képest. A tőkés termelési mód átfogta az egész Glóbuszt; a kapitalista verseny következtében, a transznacionális tőkés korszaknak megfelelően még tovább fokozódott a termelékenység, a társadalmiság, a nemzetköziség, az alá-fölé vetettségi viszony a centrum, a félperiféria és a periféria országai között. Tőketúltermelés van, amely fölös tőkét a kapitalisták mind nehezebben tudják befektetni. Elfogytak a piacok, miközben a tőkés társadalom szempontjából elképesztő népességfelesleg halmozódott fel.  Milliárdos méreteket ölt a pauperizáció, az elnyomorodás, a munkaerő leértékesülése stb.  Ez a centrumországokban a szociális szféra szétveréséhez, munkanélküliséghez, a periféria országaiban pedig a „társadalmon kívül rekedéshez”, elvegetáláshoz, éhezéshez vezetett… Ezt a helyzetet a tőkések háborúkkal próbálják uralni.  Tőkés háborúk különböző vallási, nemzeti színekben dühöngenek  Közel-Keleten, Dél-Ázsiában, Ukrajnában, Afganisztánban, Afrikában stb. A regionális problémának tűnő konfliktusok átszövik a világot, és mindinkább egy fenyegető, újabb III. világháború rémét vetítik elénk. Mindez meglehetősen felkészületlenül érte a világ elnyomottait, a bérmunkásosztályt. Szervezetei darabokban, hagyományai elvesztek, osztálytudata minimális. Alternatíva híján még az olyan osztályharc kiéleződését felvető jelenségek is, mint az „arab tavasz”, káoszhoz vezettek. Ennek megfelelően a háborús térségek elnyomorodottjai lényegében csak egy megoldást találtak, a menekülést. Több millió szíriai, afgán, pakisztáni, iraki, jemeni, szomáliai, líbiai, palesztin, szudáni stb. menekülő tölti meg a táborokat, és indult el a fél periféria, és a centrumországok irányába. Ahol szembetalálkoztak az adott térségek problémáival. Vegyük észre: ezek az országok képtelenek befogadni és ellátni ennyi menekültet. Vegyük észre, hogy ezekre az emberekre lényegében a tőkés rendszernek nincs szüksége. A „befogadó” országok értelemszerűen meg akarják védeni határaikat. Erre tüzelték fel saját lakosságukat is. A burzsoá racionalizmus végső soron megköveteli a repressziós, idegengyűlölő, militáns fellépést a helyi lakosságtól, a helyi bérmunkásosztálytól. Ez a belpolitikában természetesen konfliktus szül. A liberálisok és balosok humanista befogadás párti politikát folytatnak (legtöbbjük önmaga identitás igazolásáért, vagy reklámért). Ezt a célt tűzték ki akár annak az árán is, hogy a "befogadó", "helyi" lakosság, aki így is a napról napra él, az éhezés határán tengődik, áldozatokat hozzon, mondjon le  „luxus” életviteléről stb... Miközben humanistáink akarva-akaratlanul, de az uralkodó osztályt, a burzsoáziát  békén hagyják, a katasztrófa okát, a  kapitalizmust lényegében fenntartják illetve fenntartanák. Így mindezen áldozat nem az osztályszolidaritás nevében, illetve a magáért való osztállyá szerveződés fontos első lépéseinek egyikének a nevében történne, hanem  azért, hogy a "befogadottak" aztán gettókban, sátortáborokban tengődhessenek valami kiégett európai sztyeppén... Európa, a fejlett tőkés világ képtelen és nem is akar befogadni ennyi feleslegessé vált munkaerőt. Ez utópikus gondolat. Ezt a burzsoázia lényegében felfogta. Ezt Magyarország regnáló kormánya felfogta, felfogta a lakosság félelmeit, és ennek megfelelő emberellenes politikát folytat.

 

orban.jpg

 

De ne felejtsük, nem azért folytat fasisztoid politikát, mert született fasiszta. Hanem azért, mert a tőkés világtársadalom szükségszerűen kitermelte ezen erőket, és bevetette őket. Tehát aki fasizmusról beszél ne felejtsen el beszélni a demokratikus, liberális kapitalizmusról, vagy en bloc a tőkés rendszerről sem. Attól, hogy fasisztát kiabálunk és ellene harcolunk nem lesz megoldva a helyzet.

 

Akkor mi a megoldás?

 

Nem érezhetjük kevésbé utópikusnak a kommunizmusért való harcot, mint a jelenlegi humanitárius elképzeléseket. Sőt, a kommunizmus, mint meghaladva tagadás, az egyetlen reális alternatívája a kapitalizmusnak. Olyan szükségszerű megoldás, amelyet a kapitalizmus belső, kibékíthetetlen, növekvő ellentmondásai határoznak  meg. Ezt a jelenlegi helyzet élesen világítja meg.

 

A jelenlegi helyzetben a kommunisták (mint ahogy máskor sem) nem állhatnak be a humanista segélycsapatok mögé, nem támogathatják ezzel a status quot. Feladatuk az, hogy mind inkább megvilágítsák: a jelenlegi helyzet a tőkés strukturális válságból ered és hogy erre csak világméretű megoldás lehetséges. Mindenhol ezt kell képviselniük; minden kezdetnek, minden helyi harcnak  a kapitalizmus meghaladva tagadását, mint világméretű megoldást, és mint általános irányvonalat kell önmagában hordoznia, megvalósítania, és eszerint kell teljessé válnia. Meg kell érteni, hogy csak a  proletariátus  nemzetközivé s kommunizmussá lehető és levő mozgalma  a kiút. A menekülteket támogatni kell harcukban, amit a nyomor ellen folytatnak. Szolidárisnak kell lennünk velük, de meg kell értetni velük, hogy mi nem értük vagyunk, mint egy felettes segéd erő; mi azért vagyunk, hogy kommunista mozgalomként eggyé válva együtt harcoljunk.

 

Meg kell fosztani őket a „Németországba”,  az Új Jeruzsálembe, János pap országába, a Földi Paradicsomba vetett  illúzióiktól. A „befogadó” országok bérmunkásosztályánál, és pauperjeinél is csak egy megoldás lehetséges: felismerése a tőkés terrorizmus osztályjellegének. Felismerése annak, hogy az ellenség nem a kerítés túloldalán ordibáló, hanem a katonák kezébe fegyvert adó, a nemzeti trikolórt, ennek megfelelően a nemzeti tőkét (azaz önmaga tőkéjét) védelmező, gyűlöletet, avagy nyálas humanizmust (mikor mire van szükség) propagáló „hazai” és nemzetközi burzsoázia.

 

                                             Alea iacta est !

 

    A világforradalomért, meghaladva tagadásért, a kommunizmusért!

 

                         kerites.jpg