Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PAUL AVRICH: KRONSTADT 1921 (7. rész)

2017.10.24

A. Melléklet

 

 

Memorandum egy kronstadti felkelés szervezésének kérdéséről[1]

 

Szigorúan bizalmas 1921

 

Olyan információk érkeznek, amelyek alapján okunk van fel­tételezni, hogy tavasszal felkelés tör ki Kronstadtban. Ha elő­készítése során külső támogatást is kap, számíthatunk a felke­lés teljes sikerére, amit a következő körülmények segítenek.

 

Jelenleg Kronstadt kikötőjében állomásozik a még ma is jelentős katonai erőt képviselő Balti Flotta valamennyi csatahajó­ja. Ezzel összefüggésben Kronstadtban ma a legszámottevőbb erőt a flotta matrózai és a kronstadti erődben szolgálatot teljesítő tengerészek jelentik. Minden hatalom a kommunista tengerészek kis csoportja /a helyi Szovjet, a Cseka, a Forradalmi Törvény­szék, a komisszárok, a hajók pártszervezetei stb./ kezében összpontosul. A helyőrség többi katonája és a város lakossága nem játszik jelentős szerepet. A tengerészek között a fennál­ló renddel szembeni elégedetlenség sok és tévedhetetlen jele figyelhető meg. A tengerészek valamennyien a felkelőkhöz csat­lakoznának, ha egy kis csoport gyors és határozott fellépéssel magához ragadná a hatalmat Kronstadtban. A tengerészek között már alakulóban van egy ilyen csoport, amely kész és képes a legenergikusabb akciók végrehajtására is.

 

A szovjet kormány pontos információval rendelkezik a tengerészek ellenséges érzületéről. A szovjet kormány erre tekintet­tel utolsó alkalommal csak egy heti élelmet küldött Kronstadtba, míg korábban egy hónapra elegendő élelmiszerkészleteket hajózott be. A tengerészek körében olyan erős a szovjet hatóságokkal szembeni ellenszenv, hogy kivezényelték a Vörös Hadsereg egy gyalogos ezredét a Finn-öböl jegén át Kronstadtba vezető utak védelmére. De a felkelés kitörése esetén ez az ezred nem lesz képes a tengerészekkel szemben komoly ellenállást kifejteni, mert ha a felkelést előkészítik, a tengerészek tudni fognak az ezred létéről.

 

A flotta és a kronstadti erődítmények megszerzése a felkelés számára fölényt biztosit a Kotlin-szigettől távolabb elhe­lyezkedő erődítmények felett. Ezeknek az erődöknek a tüzérsége nem képes Kronstadtot lőni, míg a kronstadti tüzérség közvetle­nül ezekre az erődökre irányíthatja tüzét. /Az Obrucsev erődben 1919 májusában kitört felkelést fél órával azután sikerült le­verni, hogy a kronstadti tüzérség lőni kezdte az állásokat./

 

A bolsevikok számára a felkelés kitörését követően azonnal igénybe vehető egyetlen katonai támaszpont Krasznaja Gorkában van /az erőd a szárazföldön helyezkedik el a Finn-öböl déli partján/. De a krasznaja gorkai tüzérség ereje messze elmarad a kronstadti hajók és az erőd tüzérségének tűzerejétől. A Kronstadtban állomásozó hajókon legalább 32 tizenkét hüvelykes és 8 tíz hüvelykes ágyú van /nem beszélve a kisebb kaliberűekről, amelyek állapotáról nincs információ/; Krasznaja Gorkában csak 8 tizenkét hüvelykes és 4 nyolc hüvelykes ágyú van, a kisebb kaliberűek pedig nem veszélyesek Kronstadtra. Ráadásul a kronstadti, a krasznaja gorkai erődök és a flotta tüzérségének lőszerellátmányát a kronstadti raktárakban tárolják, így az a felkelők kezébe kerül. Ezért a bolsevikok nem tudják a kronstadti felkelést a krasznaja gorkai tüzérség segítségével elfojtani. Az ellenkezőjét kell feltételeznünk: egy Krasznaja Gorka és Kronstadt közötti tüzérségi párbajból az utóbbi kerülne ki győztesen /a Krasznaja Gorkában 1919 májusá­ban /júniusában/ kitört felkelést Kronstadt verte le négy órás tüzérségi tűz után, ami a krasznaja gorkai körzet valamennyi épületét elpusztította - a bolsevikok szándékosan nem lőtték a krasznaja gorkai ütegeket, hogy később is tudják használni azokat/.

 

A fentiekből világos, hogy kivételesen kedvezőek a körülmények egy kronstadti felkelés sikeréhez: 1. a felkelést ener­gikusan szervező összetartó csoport léte; 2. a tengerészek között terjedő elégedetlenség; 3. a Kronstadt közvetlen kör­nyezetére szorítkozó kis műveleti övezet, amely biztosítja a felkelés teljes sikerét; 4. lehetőség arra, hogy a felkelést teljes titokban készítsék elő, ami Kronstadt Oroszországtól va­ló elszigeteltségéből és a tengerészek homogenitásából és szolidaritásából következik.

 

Ha a felkelés sikeres, a bolsevikok, mivel harcra fog­ható hadihajójuk nincs Kronstadton kívül, és mivel nincs lehetőségük arra, hogy a szárazföldön a kronstadti ütegek elhall­gattatásához elegendő tűzerőt összpontosítsanak /különös tekin­tettel arra, hogy Krasznaja Gorka nem használható fel ilyen célra/, nem lesznek olyan helyzetben, hogy Kronstadtot tüzér­ségi tűzzel vagy összehangolt partraszállási hadművelettel magadásra bírják.[2] Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Kronstadti erőd és a flotta olyan nagyszámú partraszállás elleni fegyverzettel van felszerelve, hogy áthatolhatatlan tüzet képes nyitni. A partraszálláshoz először el kell hallgattatni ezt a tüzérséget, s ehhez a feladathoz a bolsevikok nem rendelkeznek elég erővel, tekin­tettel Kronstadt és a flotta partraszállók ellen harcolókat segítő nehéztüzérségére.

 

Mindezekre tekintettel a felkelést követően Kronstadtban kialakuló katonai helyzetet teljes mértékben biztonságosnak kell tekintetnünk, és a támaszpont képes lesz a szükséges ideig kitartani.

 

 A belső életfeltételek a felkelést követően azonban végzetesek lesznek Kronstadt számára. A felkelést követően csak néhány napra elegendő élelmiszer lesz a városban. Ha Kronstadt nem látja el magát élelemmel közvetlenül a fordulat előtt, és ha nem biztosítják Kronstadt további ellátását, akkor az élelmiszerhiány miatt Kronstadt ismét a bolsevikok uralma alá kerül. Az orosz bolsevikellenes szervezetek nem elég erő­sek ennek az élelmezési problémának a megoldásához, és arra kényszerülnének, hogy a francia kormányhoz forduljanak segít­ségért.

 

Annak érdekében, hogy Kronstadt élelmiszerellátása közvetlenül a felkelés kitörése után biztosítva legyen, arra van szükség, hogy a kitűzött időpont előtt a Balti-tengeri kikö­tőkben készen álljanak élelemmel megrakott szállítóhajók, hogy Kronstadtba hajózzanak.

 

Amellett, hogy az élelmiszerhiány következtében Kronstadt ismét behódolhat a bolsevikok előtt, fennáll annak a veszélye is, hogy a felkelők morálisan megtörnek, ami ugyancsak a bol­sevik uralom helyreállítását eredményezheti. Ez az erkölcsi összeomlás elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha a felkelő ten­gerészek nem kapnak kívülről, mindenekelőtt a Vrangel parancsnoksága alatt álló Orosz Hadseregtől biztosítékot arra, hogy rokonszenveznek velük és támogatják őket; és akkor is, ha a tengerészek úgy érzik, elszigeteltek Oroszország többi részé­től, és lehetetlenségnek érzik, hogy a felkelés továbbterjedve megsemmisítse a szovjethatalmat magában Oroszországban.

 

Erre tekintettel rendkívül kívánatos lenne, ha a felke­lés kitörése után a lehető legrövidebb időn belül francia hadihajók érkeznének Kronstadtba a francia segítség jelenlé­tét szimbolizálandó. Az ilyen egységek kiválasztása során ki­emelt fontossága van a jelenleg Bizertában állomásozó Fekete-tengeri Flottának, mert a Balti Flotta tengerészeinek segít­ségére siető Fekete-tengeri tengerészek megérkezése hatalmas lelkesedést keltene az előbbiek között.

 

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem számíthatunk normá­lis hatalmi szervezet működésére Kronstadtban, különösen a for­dulatot követő első napokban nem, és ezzel kapcsolatban a Vrangel tábornok parancsnoksága alatt álló Orosz Hadsereg vagy flotta megérkezése rendkívül jó hatással lehet, amennyi­ben Kronstadtban minden hatalom automatikusan az itt harcoló tisztek kezébe kerülne.

 

Továbbá ha feltételezzük, hogy a szovjethatalom megsemmisítését célzó katonai hadműveletek Kronstadtból Oroszország­ba tevődnek át, úgy ez a körülmény is sürgetővé teszi a Vrangel tábornok vezette fegyveres erők jelenlétét. Ezzel kapcsolatban szükséges utalni arra, hogy az ilyen hadműveletekhez – vagy az ilyen hadműveletekkel való fenyegetéshez - sebezhetetlen támaszpontként szolgálhat Kronstadt. A Kronstadtból kiinduló hadműveletek legközelebbi célja a védtelen Petrográd kell, hogy legyen, aminek bevétele azt jelenti, hogy a bolsevikok el­leni csatát félig már megnyertük.

 

Ha azonban a Kronstadtból kiinduló Szovjet-Oroszország elleni hadműveletek megkezdése a közeljövőben különböző okok miatt nem kívánatos, akkor az a tény, hogy a francia főparancs­noksággal együttműködő bolsevikellenes orosz csapatokkal megerő­sítettük, hatalmas jelentőségű lehet Európa katonai és politikai helyzetének alakulása szempontjából az év tavaszán.

 

Tudomásul kell vennünk azonban azt is, hogy ha a felkelés, kezdeti sikerek után, akár Kronstadt nem megfelelő élelmiszer-ellátottsága, akár a balti tengerészek demoralizálódása, akár pedig az erkölcsi és katonai támogatás hiánya miatt elbukik, az így kialakult helyzetben a szovjethatalom nemhogy gyengébb, hanem erősebb lesz, mint korábban volt és ellenségei hitelüket veszítik.

 

A fentiekre tekintettel az orosz bolsevikellenes szerveze­tek kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy nem segítik a kronstadti felkelést, ha nem kapnak a francia kormánytól kielé­gítő biztosítékot arra nézve, hogy megteszik a szükséges lépé­seket, különös tekintettel a következőkre: 1. kötelezi magát arra, hogy anyagi támogatást biztosít a felkelés előkészítésé­hez, aminek kedvező kimeneteléhez egészen csekély összegre, körülbelül 200 ezer frankra van szükség; 2. kötelezettséget vállal arra, hogy Kronstadtot a fordulat végrehajtása után is támogatja; 3. lépéseket tesz Kronstadt élelmiszerrel való el­látása érdekében, és biztosítja, hogy az első élelmiszerszállítmány közvetlenül a fordulat végrehajtása után megérkezzék Kronstadtba; 4. kijelenti, hogy egyetért azzal, hogy a fel­kelés után Kronstadtba francia hadihajók és Vrangel tábornok fegyveres erőinek szárazföldi és tengerészeti egységei érkez­zenek.

 

A fentiekkel kapcsolatban nem feledkezhetünk meg arról, hogy ha a francia Főparancsnokság és az orosz bolsevikellenes szervezetek nem vesznek részt a felkelés előkészítésében és irányításában, a felkelés Kronstadtban akkor is kitör, de a siker rövid időszaka után szükségképpen elbukik. Az utóbbi esetben a szovjethatalom tekintélye nagymértékben megerősö­dik, és ellenségei egy nagyon ritka alkalmat - valószínűleg soha vissza nem térő alkalmat - szalasztanak el arra, hogy hatalmukba kerítsék Kronstadtot, és súlyos csapást mérjenek a bolsevizmusra, amit nem képes viszonozni.

 

Ha a francia kormány elvben egyetért a fentiekben kö­zöltekkel, akkor kívánatos lenne kijelölnie egy személyt, akivel a felkelés szervezői e kérdésben részletesen megálla­podhatnának, és akivel részletesen megvitathatnák a felkelés és a további műveletek tervét, továbbá aki pontos informá­ciókat kapna a szervezés és a felkelés további finanszírozá­sához szükséges pénzalapokról.

 

 

 

B. melléklet

 

 

Amiért harcolunk[3]

 

Az Októberi Forradalom győzelme után a munkásosztály azt remélte, sikerül kivívnia felszabadulását. De az eredmény az emberi személyiség minden korábbinál kíméletlenebb szolgaság­ba vetése volt. Az uralkodó rendőri és csendőri erői a kommu­nista bitorlók kezébe kerültek, akik ahelyett, hogy szabadsá­got adtak volna a népnek, beléoltották az emberekbe az állandó félelmet attól, hogy a Cseka kínzókamráiba kerülhetnek, amely­nek rémségei messze felülmúlták a cári rendszer csendőrsége által elkövetett rémtetteket. A Cseka opricsnyikjainak[4] szuronyai, golyói - íme ezt vívta ki Szovjet-Oroszország munkássága annyi harc és szenvedés után. A munkásállam dicső címe­rét - a sarlót és a kalapácsot - a kommunista hatalmasságok szuronnyal és rácsos ablakkal cserélték fel annak érdekében, hogy biztosítva legyen a kommunista komisszárok és funkcioná­riusok nyugodt élete és hivatali előmenetele.

 

De a legdicstelenebb és legbűnösebb az az erkölcsi szolgalelkűség, amit a kommunisták bevezettek: a munkások legbel­ső világába is behatoltak, és rákényszerítették őket arra, hogy kommunista módon gondolkodjanak. A bürokratizált szakszervezetek segítségével a munkásokat odaláncolták munkahelyeikhez, oly módon, hogy a munka nem öröm forrásává, hanem a rabszol­gaság új formájává vált. A spontán lázadásokban kifejeződő paraszti tiltakozásra és sztrájkokra, kényszerítő körülmények között élő munkások megmozdulásaira tömeges kivégzésekkel és vérfürdőkkel válaszoltak, melyeken még a cári generálisok sem tudtak túltenni. A munkások Oroszországa, ahol először emel­ték fel a munka felszabadításának vörös zászlaját, azoknak vé­rében fürdik, akik életüket áldozták a kommunista uralom di­csőségéért. Ebbe a vértengerbe fojtják a kommunisták a munká­sok forradalmának összes nagy és fényes ígéretét és jelsza­vát. Az egyre határozottabban körvonalazódó kép azt mutatja, hogy az orosz kommunista párt annak ellenére, hogy ilyen szín­ben szeretné feltüntetni magát, nem a munkások védelmezője. A munkások érdekei idegenek számára. A hatalmat kezébe ragadva egyedül annak elvesztésétől fél, és nem riad vissza semmiféle eszköztől: a rágalmazástól, az erőszaktól, a megtévesztéstől, a gyilkosságtól, és attól, hogy a felkelők családjain bosszút álljon.

 

Vége szakadt a munkások sok szenvedést elviselő türelmé­nek. A földet itt is, ott is az elnyomás és erőszak elleni felkelés tüze borítja lángba. Terjed a munkások sztrájkmozgalma, de a bolsevik Ohrana ügynökei nem alszanak, és minden eszközt igénybe vesznek azért, hogy útját állják az elkerül­hetetlenül bekövetkező harmadik forradalomnak, és megakadá­lyozzák kitörését. De eljön a forradalom, és maguk a munkások hajtják majd végre. A kommunizmus generálisai tudják, hogy ma­ga a nép kelt fel, mert látja, hogy elárulták a szocializmus eszméit. Tudva, hogy nem menekülhetnek a munkások haragja elől, még megpróbálják opricsnyikjaik segítségével börtönnel, sortüzekkel és más atrocitásokkal megfélemlíteni a felkelőket. De a kommunista diktatúra igája alatt élni borzalmasabb, mint meghalni.

 

A felkelő dolgozó nép megérti, hogy nincs a kommunisták elleni harc és az általuk bevezetett új szolgaság elfogadása között középút. Az úton végig kell menni. A kormány látszó­lag engedményeket tett: a petrográdi tartományban elvezényel­ték az utakat lezáró különítményeket, és tízmillió aranyru­belt fordítottak külföldi élelmiszervásárlásokra. De nem en­gedhetjük, hogy becsapjanak, mert emögött is az úr, a diktá­tor vaskeze rejtőzik, akinek szándéka az, hogy ezerszeresen fizessen vissza minden engedményért, amint ismét megszilár­dul a hatalma.

 

Nem, nincs középút. Győzelem vagy halál! Vörös Kronstadt, a jobb- és baloldali ellenforradalmárok ostora példát mutat, újra forradalmi lépést tett. Felemelte a háromszázéves monarchia nyomdokaiba lépő kommunista uralom hároméves elnyomása ellen a lázadás zászlaját. Kronstadtban tették le a harmadik forradalom alapelvét, leverték a munkástömegeket szorító bilincseket, és utat nyitottak a szocialista alkotó­képesség számára.

 

Ez az új forradalom felrázza a Kelet és a Nyugat munkásait is, példát mutatva a bürokratikus kommunista „kreati­vitással” szembenálló új, szocialista építésre. A külföldi munkástömegek saját szemükkel fogják látni, hogy amit ez idáig a munkások és a parasztok létrehoztak, az nem volt szo­cializmus. Egyetlen lövés, egyetlen csepp vér nélkül tették meg az első lépést. A munkásoknak nincs szükségük vérontásra. Csak önvédelemből használnak fegyvert. A kommunisták gyalázatos és felháborító tettei ellenére megelégszünk azzal, hogy elszigeteljük őket a közélettől, hogy rosszindulatú és hazug agitációjuk ne akadályozza forradalmi munkánkat.

 

A munkások és a parasztok állhatatosan menetelnek előre, maguk mögött hagyva az Alkotmányozó Gyűlést polgári rendszeré­vel és a kommunista pártot Csekájával és államkapitalizmusá­val, amely már a munkástömegek nyakára tette a kötelet, és azzal fenyegetőzik, hogy megfojtja őket. A mostani felkelés végre lehetőséget teremt a munkások számára, hogy létrehoz­zák szabadon választott szovjetjeiket, amelyek a párt rájuk gyakorolt nyomásától mentesen működhetnek, és hogy a bürokratizálódott szakszervezeteket a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség szabad szövetségeivé alakítsák át. Végre széthullik a kommunista autokrácia rendőri klubja.

 

 

 

C. Melléklet

 

 

Szocializmus idézőjelben[5]

 

Az Októberi Forradalomban a tengerészek és vöröskatonák, a munkások és parasztok vérüket ontották a szovjetek hatalmá­ért, a munkásköztársaság megteremtéséért. A kommunista párt nem sok figyelmet szentelt a tömegek vágyainak. Olyan csábító jelszavakat írtak zászlajukra, amelyek vonzották a munkáso­kat, saját táborukba vezették őket, és megígérték nekik, hogy a szocializmus ragyogó birodalmába vezetik őket, amihez csak a bolsevikok ismerik az odavezető utat.

 

A munkásokat és a parasztokat természetesen határtalan öröm fogta el. „Végre múltbeli legendává válik a földesurak és a tőkések igája alatti szolgaság” - gondolták. Úgy tűnt, el­érkezett a földeken, a gyárakban és az üzemekben végzett sza­bad munka ideje. Úgy tűnt, hogy minden hatalom a dolgozók ke­zébe kerül.

 

A vonzó propaganda a párt soraiba vezette a munkások gyermekeit, ahol szigorú fegyelem várt rájuk. Ezután a kommu­nisták, elég erősnek érezve magukat, kiűzték a hatalomból a tőlük eltérő szocialista áramlatok híveit, majd magukat a munkásokat és a parasztokat is eltávolították az állam hajó­jából, miközben továbbra is nevükben uralkodtak az országban. Hatalmuk biztosítása érdekében a kommunisták megteremtették a komisszárok önkényuralmát Szovjet-Oroszország polgárainak teste és lelke felett. Minden érv és a dolgozók akarata ellenére hozzákezdtek a munka szabadsága helyett szolgaságot jelentő államszocializmus felépítéséhez.

 

A „munkásellenőrzés” viszonyai között szétzilálódott gyárakat és üzleteket ezután nacionalizálták a bolsevikok. A tőkések szolgáiból az állami vállalatok szolgáivá váltak a munkások. Hamarosan már ez sem volt elegendő, ezért tervbe vették a munkagyorsítási rendszer - a Taylor-rendszer - beve­zetését. Az egész dolgozó parasztságot a nép ellenségének nyilvánították, és azonosították a kuláksággal. A kommunisták nagy energiával vetették magukat a parasztok tönkretételébe, az állami gazdaságok - az új földesúr, az állam birtokainak - megteremtésébe. Ezt kapták a parasztok a bolsevikok szocializmusától újonnan megszerzett földjeik szabad használata helyett. Az elrekvirált gabonáért és az elkob­zott állatokért cserébe a Cseka támadásait és sortüzeit kapták. A csere finom rendszere ez a munkásállamban - a kenyérért cse­rébe golyók és szuronyok!

 

A polgárok élete reménytelenül sablonossá és monotonná vált. Mindenki a hatóságok által megszabott időbeosztáshoz köteles tartani magát. Az egyén személyiségének és a szabad munkás életnek a szabad fejlődése helyett rendkívüli és pél­da nélküli szolgaság rendszere jött létre. Minden önálló gon­dolatot, a bűnös hatóságok tetteinek minden jogos bírálatát börtönbüntetéssel és nem ritkán kivégzéssel torolják meg. Egy „szocialista társadalomban” az emberi méltóságot semmibevevő halálbüntetés kezd gyakorivá válni.

 

Íme, ilyen a szocializmus ragyogó birodalma, amit a kommunista párt diktatúrája elhozott nekünk. Államszocializmust kaptunk a pártbizottságok és a tévedhetetlen komisszárok utasításait engedelmesen végrehajtó szovjet funkcionáriusok szovjetjeivel. Az „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” jelszavát ezek az új „szovjetek” a „Mindent a komisszároknak!” jelszavává torzították. A munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség számára nem maradt más, mint az egyhangú és állandó munka.

 

A helyzet tűrhetetlenné vált, és a forradalmi Kronstadt megtette az első lépést, hogy letörje e börtön lakatját. Egy másfajta szocializmusért, a dolgozók szovjet köztársaságáért harcol, ahol a termelők maguk urai, és ahol megtermelt termé­keikkel maguk rendelkeznek.

 

kron-avr.jpg

 

*

Annotált Bibliográfia

 

Archívumok

 

Archive of Russian and East European History and Culture, Co­lumbia University. Az Orosz Országos Bizottság iratanyagában található a felkelés szervezésé­ről Kronstadtban szóló Titkos Memorandum /”Dokladnaja zapiszka po voproszu ob organyizacii vossztanyija v Kronstadte”/ és más, az emigráns köröknek a felkelés ide­jén folytatott tevékenységére vonatkozó iratok. Emellett a Columbia Archives otthont ad számos, Oroszországban akkoriban élő kortárstól származó, Kronstadttal kapcsolatos visszaemlékezésnek és dokumentumnak. Ezek közül a leg­fontosabbak: G.A. Cseremsanszkij, „Kronstadtszkoje vossztanyije, 28 fevralja – 18 marta 1921”; D. Daragany és N. Zsiguljov, „Kronstadszkoje vossztanyije 1921 g.”; „K vosszpominanyijam matrosza szluzsbi 1914 goda”; „Hod szobityij v Petrogragye vo vremja Kronstadtszkovo vosszta­nyija”, 1921. március; és „O raszkrityii v Petrogragye zagovorov protyiv Szovjetszkoj vlasztyi”, A Vecseka Elnök­sége, 1921. augusztus 29.

 

The Hoover Institution on War, Revolution, and Peace, Stanford University. M.N. Giers., V.A. Maklakov, E.K. Miller tábornok és P.N. Vrangel báró sok fontos irata ta­lálható itt. A következő különösképpen fontosak: l) Giers Archives, D.D. Grimm professzor levele M.N. Giers-nek 1921. március 15. és 31.; G.F. Cejdler professzor le­vele az Orosz Vöröskereszt elnökének, 1921. március 20; valamint Sz.M. Petricsenko és mások levelei Grimm pro­fesszornak és Vrangel tábornoknak, 1921. május 31. 2) Miller Archives: „Kak nacsalosz vossztanyije v Kronstadte”, 1921. március 12. 3) A Hoover Library általá­nos gyűjteményében: „Intervju sz cslenami Vremennovo Revoljucionnovo Komityeta /sz matroszami „Petropavlovszka” Jakovenko, Karpenko i Arhipovim”; „Pricsini, povodi, tyecsenyije i ocenka Kronstadszkih szobityij”; és „Szvedenyija iz Petrograda ot aprelja: Kronstadt i otgoloszki evo vossztanyija”, 1921. április 12.

 

The National Archives of the United States, Washington, D.C. Számos, a tárgyba vágó dokumentum található in: State Department, Records Relating to Internal Affairs of Russia and the Soviet Union, 1910-1929. File Number 861.00, különösen Harold B. Quarton, a viborgi amerikai konzul jól tájékozott jelentései. Ezek közül a legfigyelemreméltóbbak a következők: l) két jelentés 1921. április 23-i keltezéssel az Államtitkárságnak: „Analysis of Foreign Assistance Rendered to the Cronstadt Revolution” és „Cause, Progress and Results of Cronstadt Events” /861.00/ 8619/; és 2) Edmond Stratton Finnországban élő ameri­kai újságíró interjúja Petricsenkóval, 1921. március 19. in: Quarton az Államtitkárságnak, 1921. április 9. /861.00/8470/.

 

The Trotsky Archives, Harvard University. Ezek sajnos csak egyetlen, közvet­lenül a felkeléssel kapcsolatos darabot tartalmaznak: Trockij Leninnek 1921. március 15-én kelt üzenetét /T 647/ a „Kronstadttal kapcsolatos rémhírek” eloszlatásának szükségességéről. Számos első kézből származó jelentés található azonban itt a korszak parasztfelkeléseiről.

 

A fentiek mellett D.D. Grimm professzor Párizsban található, magánkézben lévő iratai is igen értékesek, különösen az emigránsok felkelés ideje alatti és azt követő tevékeny­ségéről.

 

 

Könyvek, brosúrák és cikkek

 

Abramovics, Raphael R.: The Soviet Revolution, 1917-1939. New York, 1962. Egy vezető mensevik hasznos tanulmánya.

Alexander, Hunter: „The Kronstadt Revolt of 1921 and Stefan Petricsenko”. Ukrainian Quarterly, XXIII, Ősz 1967, 255-263.

Antonovscsina. Tambov, 1923. Az Antonov mozgalommal kapcsolatos cikkek és anyagok értékes gyűjteménye.

Anweiler, Oskar: Die Ratebewegung in Russland, 1905-1921. Leiden, 1958. A szovjetekkel foglalkozó úttörő tanulmány.

Avrich, Paul: „The Bolshevik Revolution and Workers' Control in Russian Industry”. Slavic Review, XXII. 1963. március, 47-63.

Avrich, Paul: The Russian Anarchists. Princenton, 1967.

Balabanoff, Angelica: Impressions of Lenin. Ann Arbor, 1964.

Balabanoff, Angelica: My Life as a Rebel. New York, 1938. A Kom­munista Internacionálé első titkárának visszaemlékezései.

Baltyiszkije morjaki v podgotovke i provegyenyii Velikoj Oktyjabrszkoj szocialiszticseszkoj revolucii. Ed. P. N. Mordvinov, Moszkva, 1957.

Baltyijszkij flot v Oktyjabrsz­koj revolucii i grazsdanszkoj vojnye. Ed. A. K. Drezen. Leningrád, 1932.

Barmine, Alexander: One Who Survived. New York, 1945.

Berkman, Alekszandr: The „Anti-Climax”. Berlin, 1925. Berkman naplójának, a The Bolshevik Mythnek befejező fejezete.

Berkman, Alekszandr: The Bolshevik Myth/Diary, 1920-1922/. New York, 1925. Egy, a kronstadti felkelés idején Péterváron tartózkodó jól tájékozott anarchistának a visszaemlékezései.

Berkman, Alekszandr: The Kronstadt Rebellion. Berlin, 1922. Rövid, de lényegre törő beszámoló a felkelésről anarchista szemszögből.

Bogdanov, A. V.: Moriaki-baltyijszkije v 1917 g. Moszkva, 1955.

Bogdanov, M. A.: Razgrom zapadnoszibirszkovo kulacszko-eszerovszkovo mjatyezsa 1921 g. Tiumen, 1961.

Boldin, P. I.: „Menyseviki v Kronstadtszkom mjatyezse”. Krasznaja letopisz. 1931. 3. szám, 5-31. o.

Browder, R. P. és Kerenszkij, A. F. (szerk.): The Russian Provisional Government. 1917. 3. kötet, Stanford, 1961.

Bunyan, James: The Origin of Forced Labor in the Soviet State, 1917-1921: Documents and Mate­rials. Baltimore, 1967.

Carr, Edward Hallett: The Bolshevik Revolution, 1917-1923. 3. kötet, New York, 1951-1953. Kronstadtról ugyan keveset mond, de a forra­dalmi korszak alatti bolsevik elmélet és gyakorlat mo­numentális foglalata.

Carroll, E. Malcolm: Soviet Communism and Western Opinion, 1919-1921. Chapel Hill, 1965.

Cejdler, G.: O sznabzsenyii Petyerburga. Viborg, 1921.

Chamberlin, William Henry: The Russian Revolution, 1917-1921. 2. kötet, New York, 1935. A forradalom kiemelkedő jelentőségű történeti írása, amely értékeit még eredeti megjelenése után több mint harminc évvel is őrzi.

Ciliga, Anton: The Kronstadt Revolt. London, 1942. Rövid, de átfogó elemzés.

Cohn, Norman: Warrant for Genocide. London, 1967.

Crossman, Richard (szerk.): The God That Fai­led. New York, 1950.

Dallin, David és Borisz Nikolajevszkij: Forced Labor in Soviet Russia. New Haven, 1947.

Dan. F. I.: Dva goda szkitanyij /1919-1921/. Berlin. 1922. A felkelés idején Péterváron bebörtönzött vezető mensevik fontos visszaemlékezése.

Daniels, Robert V.: The Conscience of the Revolution: Communist Opposition in Soviet Russia. Cambridge, Mads., 1960. A kommunista párton belüli ellenzéki mozgal­makkal foglalkozó fontos tanulmány.

Daniels, Robert V.: „The Kronstadt Revolt of 1921: A Study in the Dynamics of Revolution”. American Slavic and East European Review, X. 1951. december, 241-254. pp. Hasznos cikk.

Degras, Jane (szerk.): The Communist Inter­national, 1919-1943. 3. kötet, London, 1956-1965.

Deutscher, Isaac: The Prophet Armed: Trotsky 1879-1921. New York, 1954. A klasszikus háromkötetes életrajz első kötete.

Deutscher, Isaac: Soviet Trade Unions. London. 1950. Az 1920-1921-ben zajlott szakszervezeti vi­ta rövid, de alapos tárgyalása.

Dewar, Margaret: Labour Policy in the USSR, 1917-1928. London, 1956.

Dibenko, P. E.: Iz nyedr carszkovo flota velikomu Oktyjabrju. Moszkva, 1928.

Dukes, Paul: Red Dusk and the Morrow. New York, 1922.

Dukes, Paul: The Story of „ST 25”. London, 1938.

Erickson, John: The Soviet High Command. London, 1962. A szovjet fegyveres erők fejlődésével fog­lalkozó kiemelkedő fontosságú tanulmány.

Fainsod, Merle: Smolensk under Soviet Rule. Cambridge, Mass., 1958.

Fedeli, Ugo: Dalla insurrezione dei contadini in Ucraina alla rivolta Cronstadt. Milánó, 1950.

Fischer, Louis: The Soviets in World Affairs. 2. kötet, Princeton, 1951.

Fischer, Harold H.: The Famine in Soviet Russia, 1919-1923. New York, 1927.

Florovszkij, I. P.: Bolsevisztszkij Kronstadt v 1917 godu/ po licsnim voszpominanyijam/. Leningrád, 1957.

Florovszkij, I. P.: „Julijszkij polityicseszkij urok”, Proletarszkaja Revoljucija. 1926., 7. szám, 57-89.o.

Florovszkij, I. P.: „Mjatyezs mobilizovánnih matroszov v Petyerburge 14 oktyjabrja 1918. g. /Proletarszkaja Revoljucija. 1926. 8. szám 218-237. o. Az 1921-es zendülés és előzményének megvilágító erejű bemutatása.

Genkina, E. B.: Perehod Szovjetszkovo goszudarsztva k novoj ekonomicseszkoj polityike /1921-1922/. Moszkva, 1954.

Genkina, E. B.: „V. I. Lenin i perehod k novoj ekonomicseszkoj polityike”. Voproszi isztorii. 1964, 5. szám, 3-27. o.

Goldman, Emma: Living My Life. New York, 1934. Egy híres anarchista közismert önéletírása a kronstadti felkeléssel kapcsolatos eleven benyomásokkal.

Goldman, Emma: Trotsky Protest Too Much. Glasgow, 1938. Válasz Trockijnak Kronstadttal kapcsolatban.

Golinkov, D. L.: „Razgrom ocsagov vnutrennyej kontrrevolucii v Szovjetszkoj Rosszii”. Voproszi isztorii. 1968., 1. szám, 133.-149. o.

Gonyenyija na anarhizm v Szov­jetszkoj Rosszii. Berlin, 1922.

Grazsdanszkaja vojna, 1918-1921. 3. kötet, Moszkva. 1928-1930. I. kötetben közli Sz. Urickij, egy bolsevik katonai vezető cikkét a Kronstadt elleni rohamról, amihez jó katonai térképet csatoltak.

Great Britain, Documents on British Foreign Policy, 1919- 1939. I. Sorozat, XII, London, 1962.

Gyeszjatij szjezd RKP/b/, mart 1921 goda. Moszkva, 1963. A felkelés idején Moszkvában ülésező drámai X. Pártkongresszus jegyzőkönyve.

Iz isztorii Vszerosszijszkoj csrezvicsajnoj komisszii, 1917-1921 gg. Szbornyik dokumentov. Moszkva, 1938.

Jarcsuk, E.: Kronstadt v russzkoj revoljucii. New York. Anarchista beszámoló Kronstadtról.

Kak tambovszkije krisztyjanye borjatszja za szvobodu, hely nélkül, 1921. A tambovi parasztfelkelésről írott eszer brosúra.

Katkov, George: „The Kronstadt Rising”. St. Antony's Papers. No. 6., London, 1959. 9-74. o. Úttörö tanulmány.

Kogan, F.: Kronstadt v 1905-1906 gg. Moszkva, 1926.

Kolbin, I. N.: „Kronstadt ot fevralja do kornyilovszkih dnyej”. Krasznaja letopisz. 1927., 2. szám, 134-161. pp.

Kolbin, I. N.: Kronstadt v 1917 godu. Moszkva, 1932.

Kollontaj, Alekszandra: The Workers'Opposition in Russia. Chicago, 1921.

Korablev, Ju. I.: Revoljucionnije vossztanyija na Baltyike v 1905-1906 gg. Leningrád, 1956.

Kornatovszkij, N. A. (szerk.): Kronstadtszkij mjatyezs: szbornyik sztatyej, vosszpominanyij i dokumentov. Leningrád, 1931. A felkeléssel kapcsolatos visszaemlé­kezések és dokumentumok alapgyűjteménye.

Krisztman, L. N.: Geroicseszkij period velikoj russzkoj revoljucii. Második kiadás, Moszkva, 1926. Alapos tanulmány a hadikommunizmusról.

Kronstadt: kratkij putyevogyityel. Szerk.: I. P. Vinokurov et al. Leningrád, 1963.

„Kronstadtszkoje vossztanyije, 1906 g.”. Krasznyij arhiv. 1936., 4. szám, 91-116. o.

Kronstadtszkoje vossztanyije, 1921-1956. Berlin, 1956. Kevés a tudományos értéke.

Kuzmin, M.: Kronstadtszkij mjatyezs. Leningrád, 1931. Népszerű történeti munka, aminek kevés a haszna a szakemberek számára.

Kuznyecov, V.: Iz voszpominanyij politrabotnyika. Moszkva, 1930.

Lazarevics: „Kronstadtszkoje vossztanyi­je”. Borba. 1921., 1-2. szám, 3-8. o. Hasznos eszer szemszögű elemzés.

Lenin, V. I.: Polnoje szobranyije szocsinyenyij. Ötödik kiadás, 55. kötet, Moszk­va, 1958-1965.

Lencner, L. A.: Kronstadt v 1905-1906 gg.: voszpominanyija. Moszkva, 1956.

Leonidov, O.: Likvidacija Kronstadsztkovo mjatyezsa /mart 1921 g./. Moszkva 1939. Sztálinista értekezés.

Lidell Hart, B.H. (szerk.): The Red Army. New York, 1956.

Lukomszkij, A. S.: Voszpominanyija. 2. kötet, Berlin, 1922.

Lurje, M. L. (szerk.): „Kronstadtszkije morjaki v ijulszkom visztuplenyii 1917 goda”. Krasznaja letopisz. 1932., 3. szám, 76-105. o.

Lurje, M. L. (szerk.): „Kronstadtszkij mjatyezs 1921 goda v szovjetszkoj i beloj lityerature i pecsati”. Krasznaja leto­pisz. 1931., 2. szám, 225-240. o. Hasznos bibliográfiai áttekintés.

Lurje, M. L. (szerk.): „Ocenka Kronstadtszkovo mjatyezsa v proizvegyenyijah V. I. Lenyina”. Krasznaja letopisz. 1931., 3. szám, 166-175. o. Lenin megállapításai a felkeléssel kapcsolatban.

Macdonald, Dwight: „Kronstadt Again”. The New International. 1939. október, 315-316. o.

Macdonald, Dwight: „Once More: Kronstadt”. The New International. 1938. július, 212-214. pp. Éles hangú válasz Trockijnak.

Mahno, Ny. I.: „Pamjatyi Kronstadtszkovo vossztanyija”. Gyelo Truda. 1926., 10. szám, 3-4. o.

Makszimov, G. P.: The Guillotine at Work. Chicago, 1940.

Medvegyev, V. K.: „Kronstadt v ijulszkije dnyi 1917 goda”. Isztoricseszkije zapiszki. XLII, 1953., 262-265. pp.

Mett, Ida: La Commune de Cronstadt: Crépuscule sanglant des Soviets. Párizs, 1949. Rövid, de jól tájékozott és érzékeny történeti munka anarchista szemszögből. Jelentéktelen mértékben rövidített angol nyelvű fordítása: The Kronstadt Commune, London, 1967. Solidarity Press kiadása

Miljukov, P. N.: Russia Today and Tomorrow. New York, 1922.

Morizet, André: Chez Lénine et Trotski, Moscou 1921. Párizs, 1922.

Nyesztrojev, G.: Makszimalizm i bolsevizm. Moszkva, 1919.

Nyikulin, L. V.: Tuhacsevszkij. Moszkva, 1964.

„Obrazovanyije szevero-zapadnovo Pravityelsztva”. Arhiv russzkoj revoljucii. I. 1922., 295-308. pp.

Oktyjabrszkij szkval /Morjaki Baltyijszkovo flota v 1917 godu/. Szerk.: P. F. Kugyelli és I.V. Jegorov, Leningrád, 1927.

Oszinszkij, N.: /V. V. Obolenszkij/. Goszudarsztvennoje regulirovanyije kresztyjansztkovo hozjajsztva. Moszkva, 1920.

Parvilahti, Unto: Beria's Gardens: A Slave Laborer's Experiences in the Soviet Utopia. New York, 1960.

Pearce, Brian: „1921 and All That”. Labour Review. V., 1960. október-november, 84-92. o.

Petras, V. V.: Morjaki Baltyijszkovo flota v borbe za pobedu Oktyjabrja. Leningrád, 1966.

Petricsenko, S. M.: „O pricsinah Kronstadtszkovo vossztanyija”. Znamja borbi. 14-15. szám, 1925. december – 1926. január, 4-8. o.

Petricsenko, S. M.: Pravda o Kronstadtszkih szobityijah. h.n. 1921. Ez a két írás fontos beszá­moló a felkelésről fő vezetője tollából.

Petrov-Skitaletz, E.: The Kronstadt Thesis for a Free Russian Government. New York, 1964.

Poljakov, Ju. A.: Perehod k nepu i Szovjetszkoje kresztyjansztvo. Moszkva, 1967. Sok információt tartalmazó munka az orosz parasztságról a felkelés idején.

Pollack, Emanuel: The Kronstadt Rebellion. New York, 1959. Nagymértékben támaszkodik Berkmanra és egy-két más munkára.

Pravda o Kronstadte. Prága, 1921. A legfon­tosabb forrás, ami a felkelők napilapjának valamennyi számát tartalmazza.

Protokovics, S. N.: The Economic Condition of Soviet Russia. London, 1924.

Puhov, A. Sz.: Baltyijszkij flot na zascsitye Petrograda /1919 g./. Moszk­va, 1958.

Puhov, A. Sz.: Kronstadtszkij mjatyezs v 1921 g. Leningrád, 1931. A legjobb szovjet beszámoló. Ettől némileg eltérő tartalommal sorozat formájában megjelent in: Krasznaja letopisz. 1930-1931-es évfolyam

Puhov, A. Sz.: Kak vooruzsalszja Petrograd. Moszkva, 1933.

Rabinovics, Sz. E.: „Gyelegáti 10-vo szjezda RKP/b/ pod Kronstadtom v 1921 godu”. Krasznaja letopisz. 1931., 2. szám, 22-55. o.

Rabota eszerov zagranyicej. Moszkva, 1922. A felkelők számára segélyalapot gyűjtő, külföldön élő eszerek leveleit tartalmazza.

Rafail, M. A.: Kronstadtszkij mjatyezs /Iz dnyevnyika politrabotnika/. h.n. /Harkov/, 1921. A X. Pártkongresszus küldöt­tének visszaemlékezései, aki önkéntesként harcolt a kronstadti fronton.

Raszkolnyikov, F. F. /Iljin/: Kronstadt i Pi­tyer v 1917 godu. Moszkva, 1925.

Rotyin, I. P.: Sztranyica isztorii partyii. Moszkva, 1958.

Schapiro, Leonard: The Communist Party of the Soviet Union. New York, 1960. A legjobb általános párttörténet.

Schapiro, Leonard: The Origin of the Communist Autocracy. Cambridge, Mass., 1956. Kiemelkedő fontosságú munka a felkelés rövid elemzésével.

Scheuer, Georg: Von Lenin bis . . . ? Die Geschichte einer Konterrevolution. Bécs, 1954.

Serge, Victor: Memoirs of a Revolutionary, 1901-1941. Fordította és szerkesztette Peter Sedgwick. London, 1963. A felkelés rokonszenvező bírálójának visszaemlékezései.

Serge, Victor: „Once More: Kronstadt”. The New International. 1938. július, 211-212. o.

Serge, Victor: „Reply to Trotsky”. The New International. 1939. február, 53-54. o.

Shalov, A. V.: „Isztoricseszkij ocserk kreposztyi Kronstadt”. Kronstadt. 1904. Részletes beszámoló Kronstadt korai történetéről.

Singleton, Seth.: „The Tambov Revolt /1920-1921/”. Slavic Review. XXV. 1966. szeptember, 497-512. o.

Slepkov, A.: Kronstadtszkij mjatyezs. Moszkva, 1923.

Smith, C. Jay: Finland and the Russian Revolutlon, 1917-1922. Athén, Ga. 1958.

Szojuz eszer-makszimalisztov. O rabocsem kont­role. Moszkva, 1918.

Szojuz eszer-makszimalisztov. Trudovaja szovjetszkaja reszpublika, Moszkva, 1918.

Steinberg, I. N.: Als ich Volkskommissar war. München, 1929.

Steinberg, I. N.: In the Workshop of the Revo1ution. New York, 1953.

Sukhanov, N. N.: The Russian Revolution. 1917. Ford. és szerk.: Joel Carmichael. New York, 1955.

Szofinov. P. G.: Isztoricseszkij povorot /perehod k novoj ekonomicseszkoj polityike/. Moszkva, 1964.

Todorszkij, A. I.: Marsal Tuhacsevszkij. Moszkva, 1963.

Trifonov, I. Ja.: Klasszi i klasszovaja borba v SZSZSZR v nacsale nyepa /1921-1923 gg./. l. kötet: Borba sz vooruzsonnoj kulacszkoj kontrrevoljucijej. Leningrád, 1964. Az 1920-1922. évi parasztfelkelésekről szóló bibliografikus tanulmány.

Trockij, L. D.: „Jescso ob uszmirenyii Kronstadta”. Bjulleteny oppozicii. 1938. október 10. Angol fordítása: „More on the Suppression of Kronstadt”. The New International.1938. augusztus, 249-250. o.

Trockij, L. D.: Kak vooruzsalasz revoljucija. 3. kötet, in 5, Moszkva, 1923-1925.

Trockij, L. D.: The Revolution Betrayed. New York, 1937.

Trockij, L. D.: „Sumiha vokrug Kronstadta”. Bjulleteny oppozicii. 1938. május-június, 22-26. o. Angol for­dítása: „Hue and Cry over Cronstadt”. The New International. 1983. április, 103-106. o. Ez és a korábbi írás tartalmazza Trockij védekezését a kronstadti ügyben játszott szerepével kapcsolatban.

Trockij, L. D.: Stalin: An Appraisal of the Man and His Influence. New York, 1946.

Tuhacsevszkij, M. N.: „Borba sz kontrrevoljucionnimi vossztanyijami”. Vojna i revoljucija. 1926., 8. szám. 3-15. o. Az Antonov-mozgalom felszámolásáról.

Vargyin, I.: Revoljucija i mensevizm. Moszkva, 1925.

V ognye revoljucii. Szerk.: L. Gurvics, Moszkva, 1933.

Vojennije vossztanyija v Baltyike v 1905-1906 gg. Szerk.: A. K. Drezen, Moszkva, 1933.

Voline /V. H. Eichenbaum/: La Révolution inconnue /1917-1921/. Párizs, 1943. Érde­kes részt tartalmaz a felkelésről anarchista szemszögből.

Voronyevszkij, V. és Henrikszon, N.: Kronstadtszkaja kreposzty-kljucs k Lenyingradu. Leningrád, 1926

Vorosilov, K. E.: „Iz isztorii podavlenyija Kronstadtszkovo mjatyezsa”. Vojenno-isztoricseszkij zsurnal. 1961., 3. szám, 15-35. o.

Voszmoj vszerosszijszkij szjezd szovjetov rabocsih, kresztyjanszkih, krasznoarmejszkih i kazacsih gyeputatov. Sztyenograficseszkij otcsot /22-29 gyekabrja 1920 goda/. Moszkva, 1921.

White, D. Fedetoff: The Growth of the Red Army. Princeton. 1944. Az Orosz Birodalmi Haditengeré­szet volt tisztjének értékes munkája. Jó beszámoló talál­ható benne a felkelés katonai oldaláról.

Wollenberg, Erich: The Red Army. London 1938.

Vrangel, P. N.: The Memoirs of General Vrangel. London, 1930.

Wright, John. G.: The Truth About Kronstadt. New York, 1938. Trockij követőjének a bolsevikok védelmé­ben írott munkája.

Za 5 let, 1917-1922: szbornyik CK RKP Moszkva, 1922.

Zsukovcsikov, K.: Razgrom Kronstadtszkovo kontrrevoljucionnovo mjatyezsa v 1921 godu. Leningrád, 1941. Sztálinista be­számoló.

Zubelevics, Ju.: Kronstadt: Voszpominanyija revoljucionyerki, 1906 god. Kronstadt, i.n.

 

 

Korabeli újságok és folyóiratok

 

Daily Herald, London

L'Echo de Paris

Golosz Rosszii, Berlin

Izvesztyija Vremennovo Revoljucionnovo Komityeta Matroszov, Krasznoarmejcev i Rabocsih gor. Kronstadta. Kronstadt

Izvesztyija Petrogradszkovo Szovjeta Rabocsih i Krasznoarmejszkih Gyeputatov, Pétervár

Izvesztyija VCIK, Moszkva

Krasznaja gazeta, Pétervár

Makszimaliszt, Moszkva

Le Matin, Párizs

Narodnoje gyelo, Reval

New York Times

New York Tribune

Novaja russzkaja zsizny, Helsingfors

Novij mir, Berlin

Obscseje gyelo, Párizs

Petrogradszkaja pravda, Pétervár

Poszlednyije novosztyi, Párizs

Pravda, Moszkva

Revoljucionnaja Rosszija, Prága

Rul, Berlin

Szocialiszticseszkij vesztnyik, Berlin

The Times, London

Vojennoje znanyije, Moszkva

Volja Rosszii, Prága

 

 

 

KRONSTADT MAGYARUL A NETEN

 

 (Részeg Hajó összeállítása a teljesség igénye nélkül)

 

 

Alexander Berkman: Kronstadti napló-1921 - http://www.reszeghajo.eoldal.hu/cikkek/anarchizmus/kronstadt-1921/alexander-berkman--kronstadti-naplo-----1921.html

Ante Ciliga: A kronstadti lázadás - http://mek.oszk.hu/02000/02003/html/nter1862.htm

Gilles Dauvé-Karl Nesic: A munka öröme? - http://antipolitika.blogsport.eu/2010/12/12/a-munka-orome/

Holnapután (anarchista újság): A kronstadti felkelés - http://www.holnaputanujsag.eoldal.hu/cikkek/az-anarchizmus-nemzetkozi-tortenete/kronstadt--1921-/kronstadt.html

Groupe Kronstadt, Lyon - http://fa-kronstadt.blogspot.hu/2013/06/le-groupe-kronstadt-se-reforme-sur-lyon.html
Kronstadt 1921: A proletariátus szemben a bolsevizmussal - http://www.rednews.hu/index.php/az-elmelet-gyakorlata/304-kronstadt-1921-a-proletariatus-szemben-a-bolsevizmussal

Nyesztor Mahno: A kronstadti felkelés emlékére - http://www.nestormakhno.info/magyar/kronstadt.htm

Anton Pannekoek: A világforradalom fejlődése és a kommunizmus taktikája / Herman Gorter: Nyílt levél Lenin elvtárshoz (Előszó) - http://barricade.hol.es/program/program.html

Savanyújóska: A harmadik forradalom - http://htenger.blog.hu/2017/07/15/a_harmadik_forradalom_127

Victor Serge írásai
Kronstadtról-még egyszer - http://www.rednews.hu/index.php/az-elmelet-gyakorlata/300-kronstadtrol-meg-egyszer?screen_width=1280

L.D. Trockij: Vaklárma Kronstadt körül -http://radikalisbal.blogspot.hu/2009/11/vaklarma-kronstadt-korul.html

 

 

[1] "Dokladnaja zapiszka po voproszu ob organizacii vossztanyija v Kronstadte." Kézirat, Columbia Russian Archive

[2] A szerző feltételezi, hogy a felkelés az olvadás megindu­lása után tör ki.

[3] "Za sto mi borimszja". Izvesztyija Vremennovo revoljucionnovo komityeta, 1921. március 8. In: Pravda o Kronstadte, 82-84. o.

[4] Rettegett Ivan titkosrendőrsége, amely véres terroruralmat honosított meg a XVI. században.

[5] "Szocializm v kavicskah", Izvesztyija Vremennovo revoljucionnovo komityeta, 1921. március 16., In: Pravda o Kronstadte, 172-174. o.